Nem könnyű, de megéri szeretni!

Mozaikcsaládban élsz, és nehezen jöttök ki az új nagymamával? A férjed nem hallgatja meg a problémáidat, a feleséged mindig csak a magáét fújja? Arra vágysz, hogy felturbózd kicsit a házasságod? Vagy éppenséggel készül zátonyra futni a kapcsolatotok? Vagy egyszerűen csak szívesen olvasgatsz olyan emberekről, akikben felismered saját, mindennapi küzdelmeidet? Akkor a Nyári szellőt neked találták ki!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 05. czefernek.lena

Mozaikcsaládban élsz, és nehezen jöttök ki az új nagymamával? A férjed nem hallgatja meg a problémáidat, a feleséged mindig csak a magáét fújja? Arra vágysz, hogy felturbózd kicsit a házasságod? Vagy éppenséggel készül zátonyra futni a kapcsolatotok? Vagy egyszerűen csak szívesen olvasgatsz olyan emberekről, akikben felismered saját, mindennapi küzdelmeidet? Akkor a Nyári szellőt neked találták ki!


Rejtélyes könyv a Nyári szellő. Nem önsegítő-kiadvány, nem is hagyományos értelemben vett regény, sőt, még csak nem is ponyvairodalom. Egy olyan alkotás, ami először gyanakvást kelt bennünk: a színes-szagos borító és a Született feleségekre hajazó szereplőgárda, sőt, még a cselekmény helyszínéül szolgáló Idill kisváros is azt sejteti: itt most valami nagyon könnyed dolog fog következni. A könyv először olyan, mint kedvenc, hol gördülékeny és megkapó, hol közepesen döcögős szövegekkel teletűzdelt sorozatunk a szomszéd házaspárról, akik akár mi is lehetnénk.

És valóban, ahogy beleássuk magunkat a szövegbe, egyre inkább rádöbbenünk: a felvázolt problémákkal és konfliktusokkal már mi is találkozhattunk életünk során. Átéltük, milyen nehéz egy súlyosnak vélt helyzet elengedése, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember egy látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatban, és hogy milyen fontos az, hogy legyen a környezetünkben valaki, aki segít minket kirángatni a gödörből. És mire felocsúdnánk, azon vesszük észre magunkat, hogy könnyeinkkel küzdve olvassuk a rázósabb fejezeteket és megígérjük magunknak, hogy legközelebb megértőbbek leszünk még az anyósunkkal is.

A Catherine Palmer és Gary Chapman szövetségéből született regénysorozat második epizódja a mozaikcsaládok nehézségeiről, egy családtagunk betegségének elfogadásáról és arról szól, hogyan férkőzhetnek problémák egy jól működő házasságba. A párterapeuta-regényíró páros ezúttal sem csak azoknak ír, akik egészen pontosan a leírt a nehézségekkel találták szembe magukat életük folyamán. Sokkal inkább azt járják körbe, milyen komoly odafigyelést és törődést igényelnek az emberi kapcsolatok, lettlégyen szó anyós-meny, mostohaapa-gyerek vagy akár férj és feleség viszonyáról.  

Chapman, aki A házasság négy évszaka című tanácsadó könyvében már kifejtette elméletét arról, hogy minden kapcsolatban ciklikusan ismétlődnek felfelé és lefelé ívelő időszakok, nem áll meg a problémák felvázolásánál, hanem konkrét javaslatokat, megoldási technikákat is feltár előttünk. Eközben pedig tovább bonyolódnak Idill kisváros ügyei, családi és üzleti szálai – hála Catherine Palmer írónőnek, aki megfelelő színekkel gazdagította, egyúttal az önsegítő könyveket szándékosan kerülő olvasók számára is feldolgozhatóvá tette ezt a komoly témát.

A bajok fő forrása ezúttal egy kotnyeles anyós, valamint egy cukorbeteg kisfiú. Derek Finley anyja ugyanis eredetileg azért érkezik látogatóba, hogy némi terhet vegyen le az újra munkába álló anyukáról, Kimről. Ám a két nő között a kezdetektől ellentét feszül: az anyós próbálja otthonosan érezni magát új családjában, de közben mindent megkritizál, amit fiának felesége tesz a családért. A szeretett férfi pedig eleinte csak kapkodja a fejét a szeretett asszonyok között, s mire felocsúdik, már kész a baj: csupán a túlélésről szól az élete.

Chapman és Palmer könyvei egy kisvárosban játszódnak, ahol a szomszédok teadélutánokon beszélik ki ügyes-bajos dolgaikat egymással. Közhelyesnek tűnt, ám végül beláttuk: a kellemes légkör mellett azért is remek háttér a történetnek, mert azt hangsúlyozza, milyen nagy segítséget jelent a körülöttünk élők figyelme és szeretete a nehéz időkben. Mindig akad egy barát vagy egy jó szomszéd, aki segít, akinek érdemes a tanácsára hallgatni. Talán még arra is ösztönöz a mindennapjainkban, hogy mi magunk váljunk valakinek a mentőövévé.

Mindemellett figyelemre méltó, ahogyan a szerzőpáros keresztény értékrendje nem tolakodóan, de mégis markánsan megmutatkozik. A mai világban – amikor egyre kevésbé a kapcsolatok megjavítása – sokkal inkább az újra cserélése a divat – azt sugallják: sosem késő újra kezdeni, bocsánatot kérni hibáinkért és szeretettel indulni tovább az úton. És ez az igazi mentőcsónak számunkra.