Nem tudtam, hogy örökbefogadtak

Sajnos sok teher sújtja mind a gyerekeket, mind az örökbe fogadó szülőket, ha környezetük nem elég rugalmas és nyitott. A Vadaskert szülőcsoportja ezeken a nehézségeken segíti át a családokat.

Élnek ma is még olyan hiedelmek, amelyek megnehezítik az örökbe fogadó család életét? Megszólják-e, akinek nem lehet gyereke? Vagy ez inkább az örökbe fogadó szülő saját kudarcélménye miatt nehéz helyzet?

– Az előítéletek nem is annyira szülőket, mint az örökbe fogadott gyerekeket sújtják: számos társadalmi sztereotípia nehezíti az örökbe fogadó családok életét akár a gyerek etnikai hovatartozása okán (pl. roma vagy ázsiai származású gyerekek esetén), akár a feltételezett genetikai adottságok okán: vajon milyen tulajdonságokat “örökölt” a vér szerinti szülőktől. Saját kutatásom, illetve klinikai munkám során ugyanakkor nem találkoztam olyan beszámolóval, ami arra utalna, hogy ma is “megszólják” azokat, akiknek nem lehet vér szerinti gyermekük – persze nem zárható ki, hogy esetenként ez a probléma is megjelenik.

– Előfordul-e még, hogy a szülők nem mondják meg egy gyereknek, hogy örökbe fogadták? Milyen nehézségekkel kell az ilyen gyerekeknek megküzdeni?

– Sajnos előfordul, hogy az örökbefogadók egyáltalán nem közlik gyermekükkel az örökbefogadás tényét. Még gyakrabban az a jellemző, hogy a szülők leginkább saját szorongásaik miatt halogatják ennek feltárását a gyerek előtt. Márpedig egy ilyen súlyos családi “titok” szinte elkerülhetetlenül komoly nehézségekhez, problémákhoz vezet.
Meggyőződésem, hogy a szülői titkolózás stratégiája nem lehet sikeres: a gyerekek érzik és értik, hogy valami “nem stimmel”. Nincsenek fényképek az albumban arról, amikor “anyu terhes volt”, nem hallanak születésük előtti családi történeteket, esetleg nem hasonlítanak a szülőkre. A gyerekek bizonyos helyzetekben (pl. orvosi vizsgálatoknál) hirtelen csendekre, összenézésekre figyelnek fel, vagy épp meghallanak valamit a szülők, nagyszülők eltitkolandó beszélgetéseiből. Ez a súlyos bizonytalanság érzelmi és viselkedészavarokhoz, a szülő-gyerek kapcsolat zavarához, illetve kamaszkorban, az identitás alakulásának időszakában akár komolyabb problémákhoz is vezethet.