Nemi erőszak keleten és Észak-Európában: nyugtalanító statisztikák

Egy fiatal indiai lány tömeges megbecstelenítése ismét ráirányította a figyelmet a nemi erőszak globális problémájára, amely a feljett társadalmi-politikai kultúrával büszkélkedő észak-nyugat európai társadalmakban ugyanúgy jelen van, csak más formában.

Indiában a rendőrség hivatalosan is vádat emelt az ellen az öt indiai férfi ellen, akik december 13-án megerőszakoltak és halálosan bántalmaztak egy 23 éves orvostanhallgató lányt. A borzalmas eset földcsuszamlásszerű társadalmi aktivizálódást eredményezett a szubkontinensen; indiai nők és férfiak ezrei tiltakoztak Újdelhi utcáin, s a megmozdulások néhol erőszakba torkolltak. Noha Indiában nők elleni szexuális támadások rémisztően elterjedtek, ez a tragédia láthatóan egységbe kovácsolta az ottani társadalmat; 2012 utolsó napjaira a könnygázzal feloszlatott tüntetésekkel párhuzamosan az egész ország gyászba borult.

Nem meglepő tehát, hogy a történtekkel összefüggésben az ENSZ is megszólalt. A nemi erőszak – amely az indiai társadalom minden kasztjában és osztályában élő nőt érint – nemzeti probléma, és nemzeti megoldásokat igényel – jelentette ki az újév első napján Navi Pillay, a világszervezet emberi jogi főbiztosa. Pillay üdvözölte az országszerte kialakult tiltakozásokat, s egyben elismerte az indiai kormány által eddig tett lépéseket, hangsúlyozván, hogy további intézkedésekre lesz szükség, illetve olyan független ENSZ-szakértők bevonására, akik nyomon követhetik a folyamatot. 

Valami elkezdődött

Mint azt a Kitekintő korábban megírta, a csoportos nemi erőszak általánossá válása összetett társadalmi, gazdasági és pszichológiai okokra vezethető vissza, amely alapvetően a tradicionális és a modern India által képviselt értékek összeütközéséből, valamint a nőknek a folyamatosan változó közösségben betöltött szerepéről szól. Elsőre kegyeletsértően hangozhat, de az indiai társadalom heves reakciója azt mutatja, hogy talán valami pozitív is kisülhet ebből az embertelen támadásból: olyan tektonikus lemezmozgások indultak be, amelyek hosszú távon a női szerepértelmezések újragondolását hozhatják magukkal. 

Egyébként a többségi vallás és a jelenlegi alkotmányos berendezkedés nem indokolná automatikusan az ottani nők sanyarú helyzetét: a hinduizmus alapvetően toleráns a nőkkel szemben, a liberálisnak nevezhető indiai alkotmány pedig egyenesen tiltja a gyakorlatban sajnos bevett szokásnak minősülő, nemi alapú abortuszt. Sok szülő azért dönt a terhesség megszakítás mellett, mert nem akar „haszontalan” lánygyermeket, India ezáltal több millió meg nem született kislány hazája.

Kétségkívül átalakulóban van a fiatal indiai nők gazdasági helyzete is: az IRMB nemzetközi piackutató felmérése szerint egyre nagyobb arányban lépnek ki a munkaerőpiacra, és kétszer annyit keresnek, mint korábban (az urbanizált környezetben élő nők átlagos keresete 9457 rúpia a 10 évvel ezelőtti 4495 rúpiához képest). Ez utóbbi azért jelenthet forradalmi változást, mert a saját kereset nagyobb beleszólást biztosíthat számukra a családi döntéshozatalba, ez pedig a patriarchális berendezkedés miatt sok lánynak egész életében nem adatik meg.

Miközben a korábban zömében mezőgazdasággal foglalkozó, szegény ország helyén egy városias, modern India épül, egyre több lány tanul tovább, szerez jó állásokat és saját maga dönt a sorsáról. Az emancipáció eme formái azonban ellenreakciókat váltanak ki a férfitársadalom bizonyos rétegeiből, s ez a frusztráció gyakran vezet gyalázatos támadásokhoz. A nemi erőszak számát egyébként is nehéz pontosan megbecsülni, főképp a családon belüli esetek maradnak titokban, így a tényleges gyakoriság akár többszöröse is lehet a hivatalos kimutatásoknak. 

Az elmaradottabb környezetben élők eleve nehezebb helyzetből indulnak; az indiai lánygyermekek gyakran láthatóan alultápláltabbak fiú társaiknál, és ritkábban jutnak megfelelő oktatáshoz. Ám a lényeget tekintve alig tapasztalható kontraszt a modern metropoliszok és a vidéki falvak között; a decemberi tragédia rávilágított, milyen veszélynek vannak kitéve az újdelhi nők, ahol a tömegközlekedési eszközökön vészesen gyakoriak a szexuális molesztálások, támadások. 

A dominancia erőszakos formában történő kifejezésre juttatása nem csak a hirtelen urbanizálódott, a „nagyvárosi nőképpel” mit kezdeni nem tudó férfiakra jellemző. Világviszonylatban a Kongói Demokratikus Köztársaságban történik a legtöbb nemi erőszak; a véres konfliktusokkal terhelt afrikai országban a nők megerőszakolását háborús fegyverként használják. Az amerikai egészségügyi újsgírók 2011-es tanulmánya szerint 1100 kongói nőt erőszakolnak meg naponta, tehát túlzás nélkül állítható, hogy a tartós fegyveres konfliktusok területeken élők nők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint maguk a katonák.

Észak-Európa: otthon a legveszélyesebb?

De a brutális pszichológiai jelenség az emancipáció észak-európai fellegváraiban is létezik, azokban a közösségekben, amelyek élen járnak a két nem egyenlősége érdekében bevezetett intézkedések terén. Itt annyiban más a helyzet, hogy a nők elleni nemi erőszak sokkal inkább a hálószoba falain belül történik.

Politikai és gazdasági értelemben a svéd nőknek nem lehet okuk panaszra: a 16 és 60 év közöttiek 90 százaléka dolgozik, a fizetések 90 százalékát biztosító állami gyermekvállalási segélyt bárki igényelheti, az anyákat gyermekjóléti intézmények százai segítik, és megfelelő a reprezentációjuk a politikai döntéshozatalban. Noha azt feltételeznénk, hogy egy ilyen progresszív, fejlett kultúrával rendelkező társadalomban a nők kevésbé vannak kitéve efféle veszélyeknek, Európában mégis itt a legmagasabb a nemi erőszak előfordulási aránya. A helyi rendőrség 2010-es nyilvántartása szerint 100 000 svéd lakosra 63 nemi erőszak jut. 

Svédországban egy bírónő nemrég azzal az indokkal mentett fel egy nemi erőszaktevőt, hogy az áldozat nem tiltakozott elég határozottan az aktus ellen. A kiábrándító eset azt igazolja, hogy még a világ egyik leginkább „nőbarát” társadalmában is létezhetnek olyan jogi anomáliák, amelyeket a szexuális erőszakkal szembeni konvencionális nézetek táplálnak (vagyis hogy valójában az áldozat tehet arról, hogy megbecstelenítették). 

Finnországban sem teljesen rózsás a helyzet: ott a hatályos szabályozás értelmében a bíróság annak megfelelően szabhat ki büntetést az elkövetőre, hogy az áldozat mennyire súlyos külső sérüléseket szenved el. Vagyis nem kizárt, hogy csak akkor ítélik el a támadót, ha az illető aktus közben betörte a nő fejét.

Norvégiában a 15 év felettiek körében minden tízedik nő esik nemi erőszak áldozatául; a támadások 80 százaléka nem kerül nyilvánosságra, és mindössze a bejelentett esetek 10 százaléka végződik bírósági tárgyaláson – derült ki a norvég igazságügyi minisztérium jelentéséből. A norvég Urbanizációs és Regionális Kutatóközpont 2005-ös felmérése rávilágított: a párkapcsolatban élő nők 9 százaléka panaszkodott arra, hogy partnere szexuális erőszakot követett el ellene.

Látható tehát, hogy a kevésbé modern társadalmak beidegződései Skandináviára is jellemzőek, s férfiak ősi előjogával illetve a női emancipációval kapcsolatos társadalmi előítéletek itt is hallgatáshoz, jogi bizonytalansághoz vezetnek. A bírósági eljárást nehezíti továbbá, hogy egy ismerős támadását sokkal nehezebb bebizonyítani, mint amikor vadidegen követ el erőszakot a nyílt utcán, egyértelmű szándékkal. A Londoni Metropolitan Egyetem által 2009-ben 11 ország bevonásával készített felmérése szerint a nők elleni erőszakoskodás 61 százaléka az otthon falain belül történt, kétharmaduk jól ismerte az áldozatot, 25 százalékuk pedig aktuális vagy korábbi szexuális partner volt. Az eljárás nehézségét mutatja, hogy a párkapcsolati támadásoknak mindössze 14 százaléka végződött elítélő bírósági döntéssel. 

Felmerül a kérdés, hogy a szexuális erőszak miért ennyire elterjedt a nemi esélyegyenlőség “parnasszusaiban”. Liz Kelly, a szóban forgó egyetemi tanulmány szerzője szerint azokban a társadalmakban, ahol átrajzolódnak a nemek közti erőviszonyok, ugyancsak lehetnek olyan átmeneti periódusok, amikor a szexuális erőszak a férfidominancia utolsó megnyilvánulása. Kelly szerint ahogy a nők egyre dominánsabb szerepeket töltenek be és többet keresnek, bizonyos férfiak a fizikai fölényükhöz folyamodva próbálnak úrrá ezzel kapcsolatos frusztrációikon.