Nevelési válsághelyzetben – Vatikáni dokumentum jelent meg a genderelméletről
„Férfinak és nőnek teremtette őket.” Genderkérdés a nevelésben – a párbeszéd útja címmel a Katolikus Nevelés Kongregációja dokumentumot adott ki. A dikasztérium vezetői által megfogalmazott állásfoglalás utakat keres a párbeszédre a genderelméletről, amennyiben az előreviszi a humán tudományokat, ugyanakkor mint ideológiát elutasítja.
A vatikáni dokumentum célja, hogy segítsen az új nemzedékek nevelésében: milyen módszerrel tudják kezelni az emberi szexualitás egyik legvitatottabb kérdését a szeretetre nevelés tágabb horizontjának fényében. Elsősorban a katolikus iskoláknak, szülőknek, diákoknak, nevelőknek szól, de püspökök, papok és szerzetesek, egyházi és világi mozgalmak tagjai is haszonnal forgathatják.
A Katolikus Nevelés Kongregációja nevelési válsághelyzetről beszél, különösen az érzelmi és szexuális témákat illetően.
A kihívást az általánosságban gendernek nevezett ideológia adja, mely tagadja a férfi és nő közötti kölcsönösséget és különbségeket, melyeket pusztán a történelmi–kulturális környezet hatásainak tart – az identitás eszerint egyéni vélemény, ami idővel változhat. Antropológiai iránytévesztésről van szó, ami korunk kulturális légkörét jellemzi, aláásva a család szerkezetét is. A genderideológia továbbá olyan nevelési projekteket és törvénykezési tendenciákat erőltet, melyek a személyes identitást és az érzelmi intimitást gyökeresen elszakítják a férfi–női biológiai különbözőségtől (ahogy az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás is megállapítja). Ebbe a szövegösszefüggésbe ágyazódik a most bemutatott vatikáni dokumentum, amely a meghallgatás, a gondolkodás és a javaslat hármas módszerét kínálja föl.
A nevelésben fölmerülő genderkérdésről abban az értelemben lehet párbeszédet folytatni, amennyiben az nem az ideológiát érinti, hanem a humán tudományos kutatásokat, például hogy miként élik meg az egyes kultúrákban a férfi és a nő közötti szexuális különbözőségeket. A genderfelfogás a kilencvenes évektől mára eljutott addig a feltételezésig, miszerint a társadalmi nem (gender) és a biológiai nem (szexus) radikálisan szétválasztható, méghozzá úgy, hogy a gender élvez abszolút elsőbbséget. Ezt úgy állítják be mint fontos állomást az emberiség fejlődésében, egy nemi különbségek nélküli társadalmat vázolva fel. A természet és a kultúra közötti növekvő ellentétben a genderelmélet egy fluid, folyékony dimenzió felé tendál; az egyén teljes emancipációját támogatja minden eredetileg meghatározott szexualitással szemben, ami maga után vonja a merevnek ítélt kategóriák megszűnését.
A vatikáni dokumentum megjelöl néhány találkozási pontot, mely elősegítheti a kölcsönös megértést.
Értékeli azt az igényt, hogy a gyerekeket tiszteletre neveljék minden ember iránt, a maga egyediségében és különbözőségében úgy, hogy senki ne váljon kirekesztés, erőszak, zaklatás, diszkrimináció áldozatává fogyatékossága, faja, vallása, érzelmi irányultsága miatt.
Pozitív az antropológiai megértés fejlődésében a nőiség értékeinek kiemelése, ami megjelenik a gendergondolatban. A nők készsége az emberi kapcsolatok ápolásában, főként a gyengék javára érzelmi, kulturális és lelki anyaságot jelent, ami fölbecsülhetetlen érték az emberi személy fejlődése és a társadalom jövője szempontjából. Kritikus pontnak számít a természettől való eltávolodás, a tudomány által (például a kromoszómák szintjén) bizonyított szexuális különbözőség tagadása.
A Katolikus Nevelés Kongregációjának dokumentuma ezután a keresztény antropológia szemszögéből vizsgálja az emberi természetet. Kiemeli: a Teremtés könyvében olvassuk, hogy „Isten férfinak és nőnek teremtette őket”. Az emberi természetet test és lélek egységeként értjük meg, amely vízszintes síkon a személyek között, függőleges síkon az Istennel való szeretetközösséggel egészül ki. Nem foszthatjuk meg a családot a nevelés jogától és kötelességétől. Minden gyermeknek joga van egy anya és egy apa mellett felnőni, és éppen a családon belül tapasztalhatja meg a szexuális különbözőség szépségét. Az iskolának az a feladata, hogy segítő módon együttműködjön a családdal a nevelésben, és párbeszédet folytasson vele, tiszteletben tartva kultúráját. Újra kell építeni a szövetséget iskola, család és társadalom között – hangsúlyozza a vatikáni dokumentum.
Nevelési válságot élünk – mondta a Vatikáni Rádiónak a dikasztérium vezetője, Giuseppe Versaldi bíboros.
Párbeszédet kell folytatnunk a genderről anélkül, hogy lemondanánk az identitásunkról. Meg kell találnunk a párbeszéd útjait anélkül, hogy szlogenekben gondolkodnánk és túlzásokba esnénk.
Ezt azonban saját identitásunkból kiindulva kell tennünk. A hitből jövő világosságot le kell fordítanunk észérvekre, mert nagy a zűrzavar, és félő, hogy sok iskolában tudományosnak állítják be az „egyengondolatot”. Mindenkit tiszteletben tartunk, de elvárjuk, hogy minket is tiszteljenek – szögezte le Versaldi bíboros.
Fotó: Pixabay
