Öröm és hiány – mihez kezdhetünk, mi, anyák “félidőben”?
Milyen érzés, amikor első ízben nem kell szülői értekezletre menni, különböző rendezvényekre süteményt sütni és a barátok szüleivel találkozni? A gyerekek felnőttek, öröm és hiány egyszerre van jelen ilyenkor egy anya életében, ám az előttük lévő életszakasz is tartogat számukra szép feladatokat. Ezek megtalálásában segít az Anyák, félidő! programsorozata.
És most mit fogunk csinálni?
Akkor hangzott el ez a mondat, amikor először fordult elő, hogy mindegyik gyerekünk táborba ment nyáron, véletlenül éppen azonos időben, és ketten maradtunk egy hétre. Lakásfelújítás, tudományos munka, mézeshetek otthon?
Aztán jó pár év múlva, eljött az első szeptember, amikor nem kellett szülői értekezletre menni, süteményt sütni a rendezvényekre, nem is voltak alkalmak, amikre szülőként hivatalos lettem volna. Az első félév, amikor nem volt karácsonyi koncert a szülőknek, közös tanár-diák-szülő kirándulás, meccs. Megszakadtak a kapcsolatok az iskolatársak szüleivel, a tanárokkal, a programokkal együtt a feladatok is megszűntek.
Felszabadultam!
Nem kellett ébresztenem, tízórait csomagolnom, számon tartanom, hogy vacsorára és hétvégére mennyit vásároljak be, ki hová mikor megy, és nekem ezzel kapcsolatban mi a teendőm. Még nem mindegyik gyerekem költözött el otthonról, de a „kicsik” is egyetemisták lettek. Felszabadultam!
Öröm és hiány, mindenesetre egy életszakasz lezárult, még akkor is, ha ma szeretik a fiatalok a mamahotelt igénybe venni. És elkezdődött egy újabb, amikor lehetőség nyílik több vagy másféle munkára, régen elfelejtett hobbira, több mozgásra…
Elmúlt egy szép szakasz
Vagy kiderül, hogy mégsem olyan könnyű be/visszakapcsolódni a munkába, már nem is emlékszünk, mit is szeretnénk, megszoktuk, hogy egyszerűbb a családi élet megszervezése, ha magunkkal nem számolunk, nem tudunk örülni, esetleg nem látjuk új lehetőségeinket, egyszerűen csak annyira fáj, hogy elmúlt egy szép szakasz az életünkből, hogy nem akarunk megválni tőle. Meg a gyerekeinktől sem. Megvan a módszerünk, hogyan ragasszuk magunkhoz őket, hogyan tegyük nélkülözhetetlenné magunkat számukra csupa jó szándékból. Aminek aztán valahogy mégsem lesz jó a vége.
Anyák, Félidő!
Ezekre az érzésekre és gondolatokra szeretne rátekinteni az a nyolcalkalmas, zárt csoportos programsorozat, amit azoknak az anyáknak szerveznek, akiknek kirepülőben vannak a gyerekei.
“Az Anyák, félidőben megszólítás pontosan tükrözi, hogy már mögöttünk és még előttünk van egy életszakasz. Ebben a helyzetben érdemes hátra- és előrenézni, felmérni mennyi mindent megéltünk, de azt is, ami még vár ránk. Különösen azoknak, akik a jelen helyzetben kiüresedést, céltalanságot éreznek, hogy megtalálják önálló örömforrásaikat is” – ír a beharangozóban Balányi Klára pasztorális tanácsadó és Süttő Márta mentálhigiénés szakember (akik maguk is nagycsaládos édesanyák) arról, mire is számíthatunk a program keretében.
