Pálmalevél, popcorn, Kisjézus – karácsonyi szokások a világban

Van már karácsonyfa-díszítő alkalmazás, és láttunk kidobott számítógép-processzorokból, valamint WC-papírhengerekből készített “fenyőt” is. A tizenötödik variáció környékén rájöttünk: mindenre rá lehet fogni, hogy karácsonyfa, ha alulról felfelé keskenyedik…mindenesetre mi most a különböző nemzetek néhány nemzetközi karácsonyi szokását gyűjtöttük egy csokorba. 

Bármilyen furcsa, az örökzöldekért már az egyiptomiak is odavoltak: a téli napfordulókor zöld datolyapálma-levelekkel díszítették otthonaikat, így szimbolizálva az életnek a halál feletti győzelmét.

A rómaiak az év leghosszabb éjjelén úgynevezett Saturnáliát tartottak Szaturnusz isten tiszteletére. Házaikat sok-sok zölddel díszítették, gyertyákat gyújtottak mindenfelé és ajándékokkal készültek: apró pénzérméket adtak egymásnak, hogy biztosítsák a jólétet a jövőben, süteményt a jókedvért és kis lámpásokat, hogy azok világítsanak az élet rögös útján.  

Angliában sok helyen ma is fagyöngy lóg a bejárati ajtók felett, egy ősi kelta legenda szerint ugyanis a fagyöngy gyógyítja a sebeket, segíti a termékenységet és persze lehet alatta csókolózni is.

Ami a fenyőfát illeti, valamikor a VIII. században egy Szent Bonfác nevű szerzetes, aki a pogányokat igyekezett megtéríteni egy csapat pogányt látott az erdőben, akik egy hatalmas tölgyet imádtak. Bonifác azonnal kivágta a fát mérgében. Amint a tölgy végigdőlt a földön, négyfelé hasadt, kinőtt belőle egy kis fenyő, s így szólt a szerzeteshez: “Én vagyok a ti Szent Fátok. Én képviselem a végtelen életet, hiszen a leveleim egész évben zöldek. Én vagyok a béke fája is, hiszen belőlem építitek házaitokat. Mostantól én leszek a Kisjézus fája. Gyűljetek körém karácsonykor otthonaitokban.” Ettől fogva lett a fenyőfa a karácsony fája.

Bár sok helyen Luther Mártonhoz kapcsolják a karácsonyfaállítást, valójában egy pogány szokás  élt tovább: a téli napforduló éjjelén számos helyen fenyőt állítottak a házakba sok-sok almával díszítve, amely a Tudás Fáját hivatott szimbolizálni. A fára gyertyákat erősítettek, ezek voltak a csillagok. Később az almákat piros üveggömbökkel helyettesítették.

Van egy közkedvelt legenda Ukrajnában egy szegény asszonyról, akinek nem volt pénze arra, hogy feldíszítse a háza előtt álló fenyőfát. Éjszaka a pókok hálót szőttek a fa ágaira, s a hálók a reggeli napsütésben ezüstté változtak, így a szegény asszonynak és gyermekeinek teljesült az álma. Ez az oka annak, hogy számtalan ukrán karácsonyfára műpókokat és műpókhálókat aggatnak. Szép lehet…

A norvégok a hagyomány szerint három gyertyát tettek a karácsonyfára, amely a három királyokat jelképezte.  

Brazíliában kicsit nehéz elképzelni a karácsonyt, hiszen a harmincnyolc fokos hőségben ünneplik Jézus születését. Egyébként ugyanúgy feldíszítik a fákat, mint mi, és apró gyapjúdarabkákat raknak az ágakra, hogy legalább így imitálják a havat.

Mexikóban legalább harminc hagyomány kapcsolódik a karácsonyhoz. Az ünnepi időszakban kilenc napon át házról házra járnak az emberek, a Szent Család szálláskeresésére emlékezve. Ahová bekopogtatnak, hogy édességgel kínálják őket. A mexikói karácsony december 12-én kezdődik és január 6-ig tart. A gyerekek Szentestén és Vízkeresztkor egyaránt kapnak ajándékot, méghozzá a Három Királyoktól.

Egy angol nyelvű oldalon azt olvastuk, állítólag mi, magyarok popcorn-füzérekkel díszítjük a fákat és süteményt aggatunk az ágakra. Feltehetően a sütemény a mézeskalács akart lenni, de hogy a pattogatott kukoricáról szóló értesülések honnan származnak, nos, ezt valószínűleg sosem tudjuk meg…