Pécsi Rita: Barátság
Uzsalyné Pécsi Rita írását olvashatják az alábbiakban a barátságról – amikor „egy szív két testben él” (Arisztotelész).
Nyár van! Itt a nagy lehetőség! Keressük meg barátainkat, vegyük fel a szálat, amíg még nem késő! Mert a barátság nem csak hobbi, hanem egyenesen a szeretet iskolája!
A kötődési képesség fejlődése ma komoly veszélyben van. Pedig tanulható készség ez is, mint például az írás. Érési idő és gyakorlás is kell(ene) hozzá. A házasságban, a munkakapcsolatokban a konfliktusok idején már alkalmazzuk, amit addig megtanultunk! A legkiválóbb „edzőterem” a barátság. Miért? Mert ez a legszabadabb és legegyetemesebb kapcsolat két ember között. Szabad, mert a legkevésbé ösztönös, biológiailag nincs szükségünk rá, magyarul „veszély nélkül” elhagyható, de erőfeszítések nélkül esély sincs a fenntartására. Egyetemes azért, mert bármilyen összeállításban működik: öreg–fiatal, férfi–nő, mester–tanítvány, gyerek–felnőtt között egyaránt lehetséges, és a világnézeti különbségek sem meghatározóak, hiszen egy személy sokkal több, mint a világnézete, a pozíciója vagy az életkora.
A barátság segíti leghatékonyabban a személyiség érését, az önszereteten való felülemelkedést. (Beller Tilmann schönstatti atya – Kentenich atyát idézve – azt írja: ez utóbbi a legmakacsabb emberi kísértésünk, amely talán csak halálunk után 3 órával szűnik meg.) Az ókorban ezt tartották minden szeretet közül a legboldogítóbbnak, az élet koronájának. Jézus legfelemelőbb gesztusa, hogy barátainak hívja tanítványait. Természetesen a norma ez: szeretni a másikat, mint önmagunkat. De van ráadás! Ez a barátság. Isten ajándékaként éljük meg egymást – és fölmelegszik a szívünk. A modern világban mégis inkább „megengedő” hangnemben beszélünk róla. Romantikus luxusnak számít, ami talán kívánatos, ám nem létfeltétel. Szabadidős lehetőség. Ha jut rá idő. A mindennapi tevékenységünkhöz kapcsolódó közösségek (osztálytárs, munkatárs, team) nem hozzák meg a barátság gyümölcseit: a kölcsönös elfogadottságot, az érzelmi egymásra hangoltság energiáit.
A barátság lassan fejlődik, ezért gyermekkorban még éretlen. Például minden kisgyermek féltékeny. „Mást is meghívott, neki mondta el a titkát, örök harag!” A 10 évesek már ismerik a betyárbecsületet, keresik a mi érzést, és ez utóbbi erősen táplálja a barátságot. Hiányzik még belőlük a kitartás, a hűség, de ez nem baj. Nincs szükség az állhatatosságról szóló prédikációra. A kisiskolások az ideális ént keresik, ezért a szülői eszmény szerint választanak, barátot is. Így, ha a családban akár csak kimondatlanul is fontos a pénz, a hatalom, az érdekkapcsolatok, a teljesítmény, akkor bizony gyermekünk is keresni fogja ezeket az „értékeket”.
Az ismerkedéshez biztosítsuk gyermekeink számára a körülményeket. De a kapcsolat megtartását, a jó megismerést tanulni kell. Hogyan? Segítsük a kötetlen kis közösségek létrejöttét, hívjuk meg az osztálytársakat, a sporttársakat, a szomszéd gyermekeket. Jó, ha tágabb körben gondolkodunk, ne csak a hittanra járók kapjanak bebocsátást az otthonunkba! Ne feledjük, személyes választásról lesz szó. (És tévedni is szabad.) Barátságok kialakulására ragyogó lehetőséget kínál a tábor, a kirándulás vagy a közös munka is.
A cikk itt folytatódik.
