Romantikus lektűrök címlapjait képezték le hús-vér emberekkel
Ismerjük a műfajt: a borító itt talán fontosabb is a regény tartalmánál. A címlapon csak úgy forr a szenvedély, a háttérben izzik a naplemente, a - lehetőleg félmeztelen - férfi heroikus mozdulattal öleli a törékeny nőt, akit már kezd elhagyni stílusos kosztümje.
Az élőszereplős leképezés nagyon vicces eredményt hozott. Minél hétköznapibb a szereplő, annál kézzelfoghatóbbá válik a helyzet tökéletes irrealitása. Egy bokor közepén ölelkezni? Naplementében? Miközben éppen akkor ágaskodik fel mögöttünk egy ló, és maradék ruháinkat masszívan fújja – fölfelé – a szél? Az új képek fényében az eredetiek válnak egészen képtelenné: a Barbie-testű nők a Schwarzeneggerek mellett, az arckifejezések, amelyek a szenvedélyt lennének hívatottak kifejezni, de élőben inkább nevetségesen festenek (igaz, hogy hőseink karikírozzák is őket némileg). Ahogy végignézzük csak az eredeti borítók alakjait, talán meg is csömörlünk tőlük egy idő után; a steril tökéletesség azért unalmas. Egy ilyen képbe nem fér bele humor vagy irónia.
Én személy szerint nem cserélném le a kinézetem a Barbie-k jellegtelen tökéletességére. Jó volna arra kifutni, hogy a képek kinevetése egyben állásfoglalás is a természetesség mellett – de, azt hiszem, az idealizálás kiirthatatlan emberi igény. Szép látvány a tökéletes, még talán a tökéletes giccs is. Ha beleszakadunk, sem állhatnak úgy a ruharedőink, mint ezeké a nőké:)
Képek forrása: lifebuzz.com
