Szent Valentin hamvazószerdája – szerelmesek miséje a ferenceseknél

Amikor a templom elé érünk, valósággal árad kifelé a tömeg: rengeteg hamus homlokú ember, köztük kézen fogva sok házas- és szerelmespár is. A látvány összezavar bennünket: lehet, hogy egy órával később érkeztünk a kelleténél? A portás azonban megnyugtat, hogy semmi tévedés: héttől is lesz mise, és az valóban a szerelmesek miséje lesz. A Valentin-nap hatása alól bizonyára a katolikusok sem tudják kivonni magukat; akkor sem, ha ők inkább Bálint-napnak hívják.

Egy darabig az oldalfolyosón álldogálunk. Nagy a forgalom, az érdeklődés: a szerelmesek napja, illetve meghívása ma estére érzékelhetően sokakat megihletett. Egy pár mellettünk éppen megismerkedése történetét meséli valakinek, egy hatvanas úr pedig aggodalmasan érdeklődik, hogy jókor érkezett-e a „szerelmesmisére”. Lelkesen zsibong a templom és a környéke.

A mise viszont csendes – és csakugyan: hirtelen szinte belezuhanunk a nagy csendbe, éles a kontraszt. Lendvai Zalán plébános azzal kezdi, hogy többen is megkérdezték tőle, hogyan illik össze a hamvazószerda Szent Valentin napjával és a szerelmesek miséjével. Nagyböjt első napja van, vagyis húsvét, Isten szerelmes szeretetének ünnepe felé indulunk el ma, amely nélkül az emberi szerelem sem érthető. Ezen a misén Isten megváltó szeretetébe helyezhetjük és ezáltal jobban megérthetjük a szerelmünket, az egész életünket. Ennek lelkületével hamvazkodunk most.

Az olvasmányban Joel próféta bűnbánatra és böjtre int, és a vőlegényt és a menyasszonyt is nászháza elhagyására szólítja fel. Az Úr szeretettel tekint országára, és töredelmes megbánását látva megkegyelmez népének, biztat a próféta. A Korintusiaknak írt második levélben Pál apostol arra figyelmeztet, hogy ne vegyük hiába Isten kegyelmét. Az evangélium pedig a jótettekkel, az imával és a böjttel való hivalkodástól óv.

Gorove László állandó diakónus kedves szerelmesekként szólítja meg a jelenlevőket, és az életüket véglegesen összekötők vagy erre készülők különleges feladatáról beszél. Arról, hogy egymásnak ajándékozzák magukat, a másik nagyobb boldogságát kívánják, és társuk szabaddá, boldoggá, egészségessé válásáért tegyenek. Hogy mindketten egyszerre kerüljenek közelebb Istenhez és egymáshoz. A böjtöt is ennek szellemében éljük meg. Ne azt nézzük, mit nem szabad tenni-enni ilyenkor, hanem inkább mindennap tegyünk valami olyasmit, aminek a szerettünk örül.

A prédikáció zárásaként egy történet is elhangzik arról, hogy milyen csodát tesz egy asszonnyal az, hogy a kérője, majd a férje szépnek, kimondhatatlanul értékesnek látja. A társunk szeretete segít virágba borulnunk.

Az egyik könyörgés azokat hozza szóba, „akik szeretetet keresnek, és sötétben tapogatóznak” – így hirtelen észreveszem, hogy nemcsak párok, hanem magányos idős emberek is jelen vannak a szentmisén. Ki tudja, mi hozta el őket: talán nem is tudták, hogy ez a ma esti a szerelmesek miséje. Tévedés mégsem történt. Egy igazi közösség fontos jellemzője, hogy nehéz sorsú, fájdalmakat hordozó tagjait soha nem gondolja kevésbé értékesnek.

A mise záró mozzanata az, amikor a párok egymás fejére tett kézzel, a Gorove házaspár vezetésével megáldják egymást.

Ezután jegyesoktatás kezdődik: a misén megjelentek több mint fele a padokban marad, így kiderül, mennyi „beépített ember” vett részt a misén. Nagy várakozásokkal, reményekkel teli párok, akik együtt haladnak tovább életük húsvétja felé.

Kiss Péter/Magyar Kurír