Szigetlakó – beszámoló egy rendhagyó könyvbemutatóról

A csodálatosan illusztrált életmese egy Dominikán született kislány, Lola történetén keresztül tanít minket a saját életmesénk megismerésére, a másság elfogadására, az emberi kapcsolatok fontosságára.

A könyvben megelevenednek azok a történetek, amelyeket a kislány távoli, ismeretlen hazájáról hallott. Lola iskolája ugyanis a távoli helyek iskolája, ahova mindenki máshonnan jött, és amikor Lola tanítónője azt kéri a gyerekektől, rajzolják le, honnan emigráltak a családjaik, minden gyerek izgatottan néz a feladat elé – kivéve Lolát. Ő nem emlékszik a Szigetre – még nagyon kicsi volt, amikor eljöttek, de a család és a barátok segítségével – az ő emlékeik révén, melyek között bőven akadt vidám, fantasztikus, szívszorító és ijesztő – Lola elindul, kérdezősködik, és minden válasz alapján készít egy rajzot. Amint jobban megismeri a családja valódi történetét, Lola megérti nagymamája szavainak értelmét. „Csak mert nem emlékszel egy helyre, nem jelenti azt, hogy nem él ott benned.”

A Szigetlakó egy fantasztikus történet a képzeletről, a kötődésről, a családi összetartozás és a hagyománytisztelet fontosságáról. Csodálatos mese arról, hogyan tartanak össze bennünket a közös emlékek, történetek, szokások, és az egymás iránt érzett tisztelet és szeretet. Gyermekeink számára a legnagyobb ajándék az érzelmi biztonság és alkalmazkodóképesség, amihez az életmeséjük felfedezésére, közös megírására van szükség. Ehhez adhat nagy segítséget ez a most megjelent könyv, hiszen a karácsonyi ünnep közeledtével talán mi is nagyobb hangsúlyt és több időt szentelhetünk ennek a merengésnek, amely fontosabb, mint hinnénk. A könyv így több mint egy karácsonyi ajándék – egy életre szóló mese, indíttatás a képzelet hatalmas birodalmának megismerésére, a kötelékek, hagyományok tiszteletére.

„Mit tudnak a gyerekeink rólunk? A gyermekkorukról? Az őseikről? Fontosak-e a gyökerek, és ha igen, miért? Kellenek-e a hagyományok vagy szükségtelenek? Milyen eltérő szokások, kultúrák vannak, ami számunkra távoli, de neki természetes? A gyerek az, aki érzi, hogy szükség van rájuk. Talán nem is kell megértenie, csak ismernie. A gyökértelenség szegénnyé teszi, mert sokszor csak akkor érti meg a családját, saját magát, ha tudja ezeket. Meséljünk minél többet a gyerekeknek, nem csak azért mert fejleszti a szókincset és a fogalmazást, hanem mert ebből tudja felépíteni saját magát” – fogalmaz Tihanyi Rita, gyermekagykontroll oktató, magyar tanár, aki a könyvbemutatón felolvasott egy részletet a könyvből.

„A mai gyerekek másként működnek, mint régen, ezt nagyon sok esetben tapasztaljuk. A játék, a megfelelő vizuális inger, a mese, avagy a narratíva sokkal hangsúlyosabb, mint valaha. Ugyan sok gyerek a virtuális térben él, játszik, de ennek ellenére vagy épp ezért issza az emberi szót, a mesét, az ölelést, amit a mese, a művészet tud megadni. Miután megérinti egy film, egy mese üzenete, utána lehet kivezetni, mert tud mihez kapcsolódni. A Szigetlakó egy kiváló, értékes könyv, melyre építkezve, azt forgatva a szülők és a tanárok is fellebbenthetik a fátylat a családtörténetekről, a kultúrák közötti különbségekről is. Tág értelemben akár természetismeretet vagy néprajzot is lehet tanítani ezen könyv használatával. Egy azonban biztos: a színjátszó, drámapedagógiai foglalkozások alapeleme lesz. És ehhez csak annyi kell, hogy kezünkbe vegyük a könyvet, bekucorodjunk egy „bunkiba” a gyerkőcökkel, és hagyjuk, hogy a mese betelepedjen a lelkünkbe és dolgozzon a mesevilág” – állítja Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője, a könyvbemutató háziasszonya.

„Mosolyt csalni egy gyermek arcára a legnagyobb öröm és kihívás, de néha a szomorúság és a bánat is megjelenik akár egy színpadi előadáson, vagy akár a kórházban, ahol bohócdoktorkodok hosszú évek óta. Nem baj, jöjjön, aminek jönnie kell, az ukulelémmel, a mesékkel, a közvetlen kapcsolattal olyan kapuk nyíltak meg a gyerekek és az én szívemben, amit soha nem gondoltam volna. Együtt éljük meg a betegséget, a félelmet, de a vidámságot is. Kimondjuk, megénekeljük, kinevetjük magunkat. Saját gyerekeim nevelésénél is azt vallom, minél többféle embert ismerjenek meg, találkozzanak más és más szituációkkal, dolgozzák ki a saját megoldási képletüket, én támogatom őket, de az önismeret és az érzelmek kifejezéséhez neki is sokat kell hozzátenni. Fantasztikus könyvnek érzem Díaz Szigetlakóját. – fogalmaz Kárász Eszter, színész és bohócdoktor, akivel együtt a könyvbemutatón a zene és a képzelet szárnyán elrepülhettünk a Szigetre. Moni Lisa és Eszter terve az, hogy ez az érzékenyítő mesefoglalkozás bejárja majd az ország iskoláit is. Sok sikert kívánunk ehhez nekik!

Információk a könyvről a kiadó oldalán: http://konyvaruhaz.corleonis.hu/szigetlako.