“Szilágyi Örzsébet emailjét megírta, emotikonokkal azt is telesírta…”
Lackfi Jánostól megszokhattuk, hogy időnként régi nagy klasszikus verseket vesz elő, s "modern köntösbe" öltöztetve írja át őket. Ezt tette most Arany János Mátyás anyja című költeményével is. Személy szerint nem vagyunk oda az ilyen átírásokért, de sok ember úgy véli, nem árt néha hozzányúlni a régi versekhez. Ti mit gondoltok az "átiratról"?
Az ominózus átirat így hangzik:
A FEKETE ROUTER
Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.
Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat
Egy setét kocsmába’.
“Gyermekem,
Jól vagy-e
London városában?
Megjött-e
A csomag?
Benne kis kolbász van!
Egyél ám!
Nem fázol?
Van ott meleg holmi?
Inglisül
Beszélsz már?
Tudunk majd szkájpolni?
Kell-e pénz?
Idenézz,
Nem élünk nagy lábon,
De amit
Spórulunk,
Összeguberálom.
Hát az az
Egyetem?
Gyűjtesz a tandíjra?
S az a lány?
Gwendoline…
Olyan, mint egy díva!”
Kattintja
A küldést,
Sürgeti a gépet,
Ám a rend-
Szerhiba
Fel éppen most lépett.
“Apukám,
Levelet
Írtam a gyereknek,
A szöveg
Hova tűnt?
Kihajítom eztet.”
“Letöröm
Derekad,
Ha a gépet bántod!
Egy vagyon,
Aranyom,
Kérjük meg a Márkot!”
“Értem én,
Szomszéd úr,
Hogy a cucc beégett,
Gőzöm sincs,
Mi a baj,
Hívják fel a céget!”
“Vinné el
E-mailem
Bár valami angyal.
Úgy talán
Szót váltok
Az én kisfiammal!”
“Nyugalom,
Asszonyom,
Húzza ki a routert.
Hogy az mi?
Kis doboz,
Szíve attól bútelt.
Ne velem
Visítson,
Nem tehetek róla!
A vonal
Működik,
Mint egy svájci óra.
Keressen,
Keressen
Fekete dobozkát,
Amelyben
A zöld fény
Éjjel is motoszkált.
Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.
És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”
Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?
Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.
Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.
Pár perc sem
Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!
“Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
“Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”