Szinkronúszók titkai: 7 dolog, amit nem tudtál róluk
Keményebben edzenek mint bárki más, akár négy percig is kibírják a víz alatt, a hajuk pedig olyan, mint egy gyümölcstorta. Kik ők? Persze, hogy a szinkronúszók. Mutatok hét dolgot, amit eddig talán nem tudtál róluk.
Ez az egyik legnehezebb vízi sport
A szinkronúszás olyan, mint a balett: ha jól csinálják könnyűnek tűnik, de igazából egyáltalán nem az. „Nem mutathatjuk, hogy fáradtak vagyunk, hogy égnek az izmaink, vagy hogy épp nem kapunk levegőt. Az a cél, hogy könnyednek tűnjön az egész. Ezért aztán nem valószínű, hogy az emberek belegondolnának, mennyi időt töltünk minden egyes póz tökéletesítésével és összehangolásával. Ahány edzővel dolgoztam eddig, mind azt mondta, hogy a szinkronúszók minden más sportolónál többet edzenek” – nyilatkozta az amerikai szinkronúszó válogatott tagja, Mariya Koroleva.
A profi versenyzők heti hat napot töltenek edzéssel, napi nyolc-tíz órában – ebből öt-hatot vízben, a többit szárazföldön. Mert nem csak a koreográfiát kell tökéletesíteni, de egyszerre van szükség rugalmasságra és erőre is. Így a keresztedzések között a súlyemeléstől a pilatesen és a baletton át a nyújtásig minden szerepel. Érdekesség, hogy a szárazedzésen is gyakorolják a koreográfiát, ilyenkor a karjukkal mutogatják el a lábmunkát.
Ráadásul a sérülésveszély is óriási: „ezek a nők szupersportolók: napi nyolc órát töltenek a vízben, centikre egymástól végzik a gyakorlatokat, és közben néha szó szerint fejbe rúgják egymást” – idézik egy 2012-es könyvben az amerikai olimpiai bizottság egészségügyi vezetőjét, Dr. Bill Moreau-t. Az agyrázkódás mellett gyakoriak a külső sérülések is, például véletlenül egymásba rúgnak az egymáshoz túl közel taposó versenyzők.
Vannak férfi szinkronúszók is
A szinkronúszás 1984 óta olimpiai sportág, és bár mindig is voltak férfi szinkronúszók, azért nem közismert a létük, mert a profi versenyektől egészen 2015-ig el voltak tiltva. Ekkor, a Kazanyban tartott vizes világbajnokságon indulhattak először szinkronúszó férfiak – vegyes páros kategóriában.
A hírt nem mindenki fogadta kitörő örömmel: „Maximálisan ellenzem, hogy férfiak is versenyezzenek a sportágunkban” – mondta az oroszok háromszoros olimpiai bajnoka, Szvetlana Romasina. Hiába azonban a negatív orosz fogadtatás, épp náluk mutatkoztak be a nagyközönség előtt a férfi műúszók, az első világbajnoki aranyat az amerikaiak szerezték meg: Christina Jones és Bill May.
A férfi versenyzők egyébként nem tolongtak, összesen hat vegyes páros indult 2015-ben. A későbbi győztes, Bill May például 11 évvel a verseny előtt vonult vissza a szinkronúszástól, azóta a Cirque du Soleil tagjaként showműsorokban kamatoztatta tudását. De a francia duó férfitagja, Benoit Beaufils, is 1998-ban hagyott fel a szinkronúszással, és csak a FINA bejelentése után kezdte újra a sportot.
Magyar férfi szinkronúszóról egyelőre sajna nincs hír, vegyes páros kategóriában nem láthatsz magyarokat a budapesti vébén.
A szupertartós konty titka: a zselatin
A tartós – és valljuk be, elég bizarr kinézetű – konty titka nem más, mint az ízesítetlen zselatin. Bevizezik, kifésülik, majd kontyba fogják, hullámcsattal és hajhálóval rögzítik a hajukat, végül vizet melegítenek, elkeverik a zselatinport, és egy ecset segítségével bevonják az egészet – éppen úgy, ahogyan a nagyi szokta otthon a gyümölcstortát.
Úszószemüveg nélkül, full sminkben nyomják
Ha már az ember haja ennyire csini, nem lehet csak úgy elrontani az összhatást holmi rusnya úszószemüveggel. Szóval versenyre azt nem vesznek fel (edzeni persze abban edzenek), viszont nagyon hangsúlyos vízálló sminkkel teszik még látványosabbá a megjelenésüket. A klóros víz csípte vörös szemek persze nem néznek ki jól, így versenyeken általában kontaktlencsét hordanak azok is, akiknek amúgy nincs baj a látásával, így védik a szemüket – árulta el a már idézett amerikai versenyző, Mariya Koroleva.
Orrcsipeszből viszont három is van náluk – de van akinél egy se
Nagyon rossz érzés, ha az ember orrába megy a víz – és ezzel a szinkronúszók sincsenek másképp. Ezért találták fel az (amúgy hosszú távon iszonyú kényelmetlen) orrcsipeszeket. Ebből versenyeken általában többet is tartanak maguknál a versenyzők: a fürdőruhájukba rejtik, vagy eleve kettőt viselnek. Ugyanis elég gyakori, hogy verseny közben leesik, vagy egy társuk véletlen leveri, lerúgja róluk. De van néhány olyan sportoló is, aki sosem visel orrcsipeszt. Például, az amerikai Mary Killman – ő állítólag a felső ajkával be tudja fogni az orrlyukait a kritikus pillanatokban.
A cikk ITT folytatódik.