Ellopott karácsony
A karácsony az év egyik legszebb ünnepe, számos tradíció és hagyomány kötődik hozzá. Az ünneplés kulturálisan meghatározott módjaihoz, minden családnak a saját szokásai kapcsolódnak, s ezek generációról-generációra adódnak tovább. Ugyanakkor a média, a filmek, illetve a reklámok is alakítják, miként képzeljük el az ideális ünnepet, így számos elvárás él bennünk arról, milyen is egy tökéletes karácsony.
Gyakran előfordul, hogy a családtagok eltérő igényekkel néznek az ünnep elé, a konfliktusok pedig odáig vezetnek, hogy otthonunk a béke szigete helyett harcmezővé válik, s a negatív indulatok tengerében elillan az ünnep.
Olykor a házaspár tagjai tejesen különböző módon képzelik el a karácsony megünneplését, mivel az eredeti családjukból eltérő mintákat és hagyományokat hoztak magukkal. Ezeknek az eltéréseknek az összecsiszolását még tovább nehezítik a személyiség és temperamentumbeli különbségek, továbbá a család többi tagjának (gyerekek, anyósok, apósok, távolabbi rokonok) az igényei. Az életkori sajátosságok, a különböző életciklusokból fakadó és generációs különbségek még tovább bonyolíthatják a mindenki számára tökéletes, békés karácsonyi ünnep megszervezését.
Bizonyára mindnyájan szembetaláltuk már magunkat azzal a problémával, hogy bármennyire is szeretnénk, lehetetlen mindenkinek megfelelni. A férj nyugodt, szűk családi körben töltött ünnepre, a feleség nagy családi együttlétre vágyik. Az anyósok-apósok szeretnék, ha a család náluk töltené a szentestét, a felnőtt gyermekeik viszont a saját otthonukban, magukban szeretnének ünnepelni, és csak karácsony másnapján látogatnák meg a szüleiket. A kamasz gyermekek lazább programra, a kisebbek a biztonságot nyújtó szokások ismétlődésére vágynak. A különböző érdekek ütközésének a személyiségünktől és a család vérmérsékletétől függően számos kimenetele lehetséges. Míg egyes családoknál a véleménykülönbség szinte azonnal zajos veszekedésbe torkollik, addig másoknál a felszínen minden tökéletesnek látszik, de egy idő után a feszültség utat tör magának, és a hallgatás hirtelen dühös összecsapássá, értelmetlen civódássá válik, tönkretéve a meghittnek induló pillanatot. Ugyanakkor vannak olyan családok is, ahol bár egyetlen hangos szó sem hangzik el, a konfliktus feszültsége rányomja a bélyegét a karácsonyi békére, s az ünnepek után a családtagok kimerülten, csalódottsággal és keserűséggel telve tekintenek vissza rá, és már előre félnek a következő családi együttléttől. Miként kezelhetjük megfelelően ezeket a helyzeteket? Mit tehetünk azért, hogy a különböző érdekek, kívánságok és elvárások keltette konfliktusok ne rabolják el a békés karácsonyt a szívünkből?
Folytatás a Képmás magazin decemberi számában!
