Valódi mauglik? – Gyerekek vadak közt

Kipling fantáziája Maugliról talán nem is olyan nagy mese. Az alábbiakban az öt legvadabb gyermek-elvadulásról olvashattok.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 26. szabo.daniel

Kipling fantáziája Maugliról talán nem is olyan nagy mese. Az alábbiakban az öt legvadabb gyermek-elvadulásról olvashattok.


1.    Az ugandai majomgyerek

John Ssebunya három évesen volt szemtanúja annak, ahogy apja megöli édesanyját, állítólag ez késztette arra, hogy a falujuk melletti erdőbe meneküljön, ahonnan nem is tért volna vissza magától, ám 1991-ben egy földműves nő meglátta a majommód mászkáló gyereket, és szólt a falubelieknek, akik ezután elfogták, és visszavitték a falujába. A kisfiú harcolt ezellen, sőt, védelmezői, és feltételezhető nevelőszülei a zöld majmok szintén támadták a fiú „elrablóit”. Mindenesetre John ma már nem viselkedik majom módjára, és minden, az erdőben szerzett sérülése, mely a majom-életforma természetes velejárója volt, begyógyult rajta, sőt, beszélni is újra megtanult.

2.    Indiai farkaskölykök

Amalát és Kamalát 1920-ban találták az indiai Midnapore-ban. Ekkor állítólag nyolc, illetve 1,5 évesek lehettek. A történet szerint a lakosok „kísérteteket” láttak a farkasok között, a hihetetlen tények felderítésére a helyi tiszteletes, Joseph Singh vállalkozott. Elbújt a farkasok barlangja bejárata közelében egy szikla mögött, és megvárta, amíg azok elhagyják a helyüket. Ezután arra lett figyelmes, hogy két emberforma fej is kikandikál a barlangból, majd előjött a két lány, akik négykézláb jártak és teljesen pucérak voltak.

A lányok „domesztikálása” nem volt könnyű. A folyamatos négykézláb járás miatt az inaik megrövidültek és végtagjaik deformálódtak, beszélni nem tudtak, csak morogtak, mint a farkasok. Ha ruhát adtak rájuk, azt letépték, és csak nyers húst voltak hajlandóak elfogadni. Az idősebbik lány nem élt sokáig, Kamala egy hosszabb betegsége alatt halt meg, valószínűsítik, hogy a gyásztól. Kamala viszont még nyolc évet élt a felfedezésük után, megtanult többé-kevésbé felegyenesedni, részben sikeresen szocializálódott és néhány szót is megtanult.

3.    Az aveyroni vad

Egy Dél-franciaországi erdőből „fogták be” a 18. század végén több ízben is a tizenéves Victort (mindig visszaszökött), akit mondanak az autizmus első esetének is. Lehet persze, hogy nem autizmusról volt szó, csak egyszerűen túl sokat élt a vadonban. A teste ezalatt úgy alkalmazkodott, hogy teljesen meztelenül is betegség nélkül vészelte át az évszakokat, akár a hóban is futott pucéran. 12 éves korában került vissza az emberek közé, a testét hegek borították és képtelen volt beszélni. Több sikertelen szocializációs próbálkozás után egy párizsi szakintézményben halt meg negyven évesen.

4.    Kutyabőrben

Az ukrán Oxanat 1991-ben, 8 évesen találták egy ház mögötti kennelben, kutyák között. Ekkor már állítólag öt éve élt az állatokkal, teljesen átvette a viselkedésüket, harapott, morgott, ugatott, védekezett. Amikor érte mentek, a kutyák megpróbálták megvédeni Oxanát, és ő is ellenállt, végül azonban sikerült kimenekíteni és egy intézetben jórészt szocializálódott. Amikor megtalálták, annyit tudott mondani, hogy „igen” és „nem”, a terapeutáknak erre alapozva sikerült visszahozniuk a beszédkészségét. Napjainkban egy odesszai klinikán él, és sok időt tölt állatok társaságában, és saját bevallása (inkább jelzései, kifejezései) szerint a kutyák között érzi magát továbbra is a legjobban.

5.    Genie

A társadalmi elszigetelődés máig legrosszabb eseteként ismert lányt a tulajdon apja tartotta 13 éven át bezárva egy szobában vagy egy bilivel összeeszkábált székre kötözve, vagy egy hálózsákba kötve az ágyon. Amikor Genie beszélni próbált, az apja bottal megütötte, és válaszul állatiasan morgott rá, hogy elérje, a lánya ne beszéljen emberi nyelven. Megtalálásakor Genie ezért mintegy 20 szót és nagyon kevés mondatot tudott (hallhatott azért ezt-azt, hiszen testvérei és anyja is voltak, de az apa megtiltotta nekik is, hogy beszéljenek vele).

A Los angelesi gyermekkórházban ápolták, megtanult válaszolni kérdésekre, és egyedül öltözni. Tanult viselkedésként megmaradt azonban a „nyuszi járás”, ami annyit tesz, hogy a kezeit maga előtt tartva, lógó kézfejjel mászkált. David Rigler terapeutának köszönhetően, aki négy évig foglalkozott vele napi szinten, megtanulta kifejezni magát, majd visszakerült az anyjához. Ezután viszont, nevelőszülőkhöz került, ami miatt ismét megnémult, félt a beszédtől. Ma valahol Dél-Kaliforniában él.

forrás: www.top5s.net