Voltál már szerelmes? – Családórán a boldogság nyomában
A családi életet, házasságot, párkapcsolatot, gyereknevelést a középpontba állító konferenciára hívták az érdeklődőket február 15-én Kecskemétre. A házasság hetéhez kapcsolódva a Családi Életre Nevelés programját mutatta be a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület.
Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár adott otthont a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület (SZÉK) és a Bácsalmási Római Katolikus Plébánia közös szervezésében megvalósult Jövőnk a család című konferenciának. A kecskeméti könyvtár épülete az a hely, amibe rögtön beleszeret az olvasásbarát ember. Ide várták a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda nyolcadik osztályos tanulóit, valamint azokat az érdeklődőket, akik meg akarták ismerni a SZÉK közel harmincéves Családi Életre Nevelés (CSÉN) programját, mely az önismeret, a jellemfejlődés, a nemi identitás, a szexualitás és párkapcsolat témaköreinek áttekintésével készíti fel a fiatalokat a boldog felnőtt életre, előmozdítva az ember erkölcsi fejlődését.
A kulisszát nem csak a könyvek adták – a Piaristák teréről a nagy ablakokon keresztül betekint a könyvtárba a rend temploma és iskolájának épülete. A meghívás konferenciára szólt, de a CSÉN program szemléletének megfelelően nem frontális előadás részesei voltunk. CSÉN mentorok – Déri Éva biológus és Agócs Andrea szociálpedagógus, katolikus hitoktató, mentálhigiénés szakember – tartottak a meghívott piarista diákokkal bemutató családórát. A szervezők így élményszerűen mutatták be, mit jelent a CSÉN, utána pedig fórumra hívták a részt vevő felnőtteket, értékelni, kérdezni, értelmezni, megismerni a látott gyakorlat elméleti hátterét.
A diákok már harmadik éve vesznek részt a CSÉN programban. Ebben a tanévben a kiemelt téma a szerelem, ez a családóra is ennek, a számukra oly izgalmas területnek néhány kérdését járta körül. Ki az igazi; mit várok el tőle; hogyan alakul ki az együtt járás; mik egy párkapcsolat lépcsőfokai és azokhoz milyen fokú intimitás tartozik; mit jelent a szakítás és mik a következményei – a bemutatón ezekre a kérdésekre keresték együtt a választ.
Bár már gyakorlott társaságról van szó, mégis megilletődötten ültek le a gyerekek az érdeklődők előtt nagy körben elhelyezett fotelekbe. Éva és Andrea bátorító kérdései, a feloldódást, ráhangolódást célzó játékos feladat segített megérkezni. Nehezen indult el a beszélgetés, a gyerekeket sokan figyelték, de a módszernek – interaktív, dinamikus, szemléltető – köszönhetően egyre jobban belemelegedetek a beszélgetésbe, és az óra közepén már megfeledkeztek arról, hogy bemutatón vannak. Oldottak, nyitottak voltak, elmélyedtek a kérdésekben.
Éva és Andrea mindvégig azzal a tartalommal dolgozott, amit a gyerekek összeadtak. Nem vitték bele az órába azt, amit ők, felnőttként helyesnek tudnak, nem értékelték negatívan, amit esetleg nem tartanak megfelelőnek. Ám megerősítették az elhangzottak közül, ami az adott helyzetben erkölcsileg a legjobb, a leginkább magasabb rendű volt. Folyamatosan kérdeztek, senkibe nem fojtották bele a szót, rákérdezve a gyerekek véleményére állásfoglalásra késztették őket. A foglalkozás célja az volt, hogy élményeket adjon. Így például a két egymásba szerető embert jelképező két piros szív összekapcsolódását gémkapcsokkal „erősítették meg”. A szakítást jelképezve Éva valóban szakított. A gyerekek felszisszentek. A tépett papírdarab látványa segített átélni a szakítás okozta mély sebzettséget.
Az óra teret adott a beszélgetésre, a problémák felvetésére. Azáltal, hogy a vezető nem helytelenített, hanem megpróbált elgondolkodtatni, sokkal biztosabban közvetítette az értékeket, mintha megmondta volna a „tutit”. A módszerben kulcsfontosságú volt a megjelenítés, a szimbólumok használata, a személyes átélés, a dolgok nyílt kimondása. A példa pedig azt mutatta, a gyerekek nyitottak: élvezték az órát, őszintén kimondtak dolgokat és partnerek voltak a tisztázásban.
A teljes bejegyzés itt olvasható.
Fotó: Magyar Kurír