A rémisztő borotvahab esete

Általában géppel szoktam borotválkozni. Gyors, egyszerű, s bár nem követi tökéletes simaság, mégis praktikus. A napokban azonban hagyományosan, borotvahabbal és pengével igyekeztem arcszőrzetemtől megválni, s nem gondoltam, hogy ezzel sokkolom családom legkisebbjét…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. október 03. Paulik András

Általában géppel szoktam borotválkozni. Gyors, egyszerű, s bár nem követi tökéletes simaság, mégis praktikus. A napokban azonban hagyományosan, borotvahabbal és pengével igyekeztem arcszőrzetemtől megválni, s nem gondoltam, hogy ezzel sokkolom családom legkisebbjét…


Az arc benedvesítése. Borotvahabos flakon felrázása. Felvitel a tenyérre, s onnan az arcra. Szétkenés.

Hátat fordítok a tükörnek, s akkor furcsa dolog történt: ott állt mögöttem alig több mint egy éves lányom és fura kicsit döbbent arccal néz rám.

Hamar leesik, hogy így „fehérre meszelten” még nem igazán látott, így elkezdek hozzá beszélni, hogy a hangom alapján beazonosítson. Szemmel láthatólag nem érti – sisteregnek az agytekervényei, dolgozik a winchester.

Közelebb jön és nagyon komoly arcot nézve – kis pelyhedző szemöldökét szinte összevonva – vizsgálja „papa” pofázmányát. Papa beszél hozzá, de látszik, hogy az ellentmondás feloldhatatlan problémát jelent, ezért a következő lépés a lassú hátrálás – egészen a fürdőszab ajtajáig, majd lebiggyed a kicsi szája és látszik: eltört a mécses. Halk sípolás jelzi, hogy az audiovizuális reakció útjára indult.

Gyorsan megfordulok és saját testi épségemmel mit sem törődve vad iramban kezdem a vékony pengével megtisztítani arcomat a habtól. Mire rekordot beállítva végzek baloldali orcámmal, felé fordulok és úgy, hogy csak a már régire emlékeztető részemet lássa, próbálok továbbra is hatni a kis lelkére. Semmi hatás. Közben megjelenik a nagyobb (3 éves) testvére is, aki átkarolja a máskor végletekig szekált kishúgát és egy határozott – de érthető – mozdulattal becsapja a köztünk lévő ajtót megszakítva ezzel a további vizuális sokkolást. Folytatom a borosta eltávolítását, miközben egyértelmű, hogy az emlékek is elég borzasztóak a picur számára számára, hogy látvány nélkül is egyre hangosabban sírjon.

Hamar befejezem és kisietek a fürdőszobából, magamhoz ölelem és felemelem. A sírást lassan abbahagyja. Kis teste még zihál, de már megint csak az a kis furcsálló tekintet ül ki a pofijára. Hosszú percek telnek el, mire túl lesz ezen a megpróbáltatáson.

Aznap este nyugtalanul alszik. Csak remélni tudom, hogy nem apa szőrtelenítéséről álmodott mindent elárasztó és borzasztóvá varázsoló borotvahabbal…