A tengeralattjáró hangjai

A családot mindannyian jól ismerjük „A muzsika hangjai”-ból, minden idők egyik legnépszerűbb musicaljéből, s a belőle készült filmből – jó 20 évvel későbbről. Történetünk abban az időben játszódik, amikor az édesapa háborúba ment.

Nagycsalád a tenger jegyében

Georg von Trapp 1880. április 4-én született Zárában, egy igazi tengerészcsaládban. 4éves, amikor apja, a flotta fregattkapitánya meghal, s 14, amikor az ő nyomdokaiba lépve Fiuméban tengerészkadétnak áll. 1900-ban már a Mária Terézia páncélos cirkálón szolgál, s részt vesz a boxerlázadás leverésében. A figyelme rövidesen a tengeralattjárók felé fordul, s 1908-tól átkéri magát az újonnan formálódó fegyvernemhez. 1910 és 1913 között az U6 parancsnoka.

Az ifjú pár (Fotó: wikipedia)

A tengeralattjárót egy fiatal lány, egy bizonyos Agatha Whitehead jelenlétében bocsátják vízre. Ő az unokája annak a derék angol gyárosnak és hajóépítő mérnöknek, akinek fiumei gyárában a Lupis József tengerésztiszt által kidolgozott torpedó működési elvét a gyakorlatban tökéletesítették.

1911-ben aztán Trapp kapitány elvette feleségül. 7 gyermekük született.

A háború 1915-ben megérintette az ő családjukat is: testvére Werner elesett.

Háború az Adrián

A Monarchia hadiflottája nem tartozott a világon a legnagyobbak közé, de bizonyos egységei kifejezetten modernek voltak, legénysége – és ezt a világháborúban fényesen bizonyította – a legjobbak közé tartozott. Ez különösen igaz volt a tengeralattjárókra, amelyek a háború kezdetétől egyre nagyobb és fontosabb szerepet játszottak.

A Zenta cirkáló elsüllyesztése után az antant hadihajók hazai pályának kezdték tekinteni az Adriát és a Monarchia flottáját leírták. Olyannyira, hogy minden óvintézkedésnek fittyet hányva a CURIE francia tengeralattjáró megpróbált behatolni a polai hadikötőbe. Itt azonban felfedezték, belegabalyodott egy hálóba, majd a mieink elsüllyesztették. Később kiemelték és U14 néven újra szolgálatba állították. 1915 októberétől éppen Trapp parancsnoksága alatt szolgált.

Az antant hajók parancsnokai továbbra sem láttak okot az óvatosságra. Nagy felszíni egységek rombolók nélkül hajóztak a tengeren. Ennek az elbizakodottságnak aztán megfizették az árát.

Az első küldetés

Georg von Trapp számára a háború egy torpedónaszádon, az ALLIGATOR-on kezdődött. Itt azonban nem érezte jól magát, és nagyon örült, amikor 1915. április 22-én átvezényelték az U5-re. A másodtiszt csupa „jó hírrel” fogadta: a gépek és a motorok meglehetősen elhasználtak. Lehet használni a hajót – de csak óvatosan, és annak korlátait mindvégig szem előtt tartva.

Trapp sorhajókapitány az U5-ön (Fotó: wikikpedia)

Első bevetésén azzal az elhatározással indult az Otrantói-szoros felé, hogy az ott járőröző francia nagyobb hadihajót megtorpedózza. Első két találkozásuk alkalmával vitorlásnak nézték a gyér éjszakai fényben. A harmadik alkalommal a franciák, amint észrevették a tengeralattjárót felgyorsítottak és lehagyták.

Végül elérkezett a nagy alkalom: sikerült észrevétlenül megközelíteni az ellenséget és 1915. április 27-én 0 óra 32 perckor Trapp sorhajókapitány 2 torpedót lanszírozott: az egyik a kazánokat, a másik a hajó orrát célozta. Mindkettő talált. A LEON GAMBETTA az első találattól számított 9 percen belül elsüllyedt. A hajón 821 ember tartózkodott – egyebek mellett egy cirkálóosztály teljes parancsnoksága. A gyors süllyedés miatt csak 5 mentőcsónakot lehetett vízre tenni, amelyekben 108 ember érte el a partot, a helyszínre érkező rombolók még 28 úszó tengerészt vettek a fedélzetükre. 681 főt nyelt el a hullámsír. Sénes ellentengernagy, amikor szóltak neki, hogy szálljon mentőcsónakba, azzal utasította vissza a lehetőséget, hogy az a legénység mentésére való.

A mieink az U5-ből komoran nézték az úszókat: jól emlékeztek még a Zenta történetére, amelynek a LEON GAMBETTA legénysége is részese volt, másrészt maguk hely szűkében nem tudtak segíteni.

A LEON GAMBETTA megtorpedózásának komoly következményei lettek: a francia flottát kivonták az Adriáról, s a háború hátralevő részében nem tért oda vissza.

Egy sikeres tengeralattjáró tiszt

Nem sokkal ezután Pelagosa szigeténél elsüllyesztette az olasz NÉREIDE tengeralattjárót. Sikeres volt az U14 parancsnokaként is. 19 hosszabb portyáján 11 teherszállító hajót süllyesztett el, s egyet elfogott. 1918 májusában korvettkapitány lett és a cattaroi tengeralattjáró bázis parancsnoka. Egyebek mellett a Mária Terézia rend lovagkeresztjével tüntették ki.

Az összeomlás – mint annyi sorstársának – neki is hatalmas csapás: a Monarchia széthull, Ausztriának nem csak haditengerészete, tengere sincs többé. Új célokat kell keresnie és találnia az életben.

1922-ben skarlátban meghal első felesége, s nem sokkal később egy fiatal apácanövendék kerül a házhoz, hogy házvezetőnőként gondot viseljen a gyermekekre. A többit már ismerjük „A muzsika hangjaiból” – többé-kevésbé.