“Anya, ne legyél maradi! Ez csak egy buli!” Fesztivál, szülőként…
Tegye fel a kezét, aki szülőként nem rágta még a bejárati ajtót, nem szorongatta a telefonját, a "miért nem hív már" érzéssel, amíg a csemetéje egy-egy fesztiválon "hasított".
Nem vagyok nagy fesztiválarc. Tulajdonképpen, ha nagyon őszinte leszek magammal, és visszatekintek az elmúlt 25 évre, egy-egy kiemelkedő és számomra érdekes koncerten kívül nem vettem részt semmilyen napokig, hetekig tartó eseményen.
A kérdés tulajdonképpen nem is foglalkoztatott addig, amíg a rokonaim gyermekei nem érték el a „fesztiválkort (kórt)”.
A fesztiválozó fiatalok 83,6%-a magáért a bulizásért megy el egy-egy ilyen eseményre, de az érvek között előkelő helyen szerepelnek az aktuális fellépők is (54,2%). (forrás:NRC)
Az én kisfiam, kislányom…
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a környezetemben egyre több fiatal számol be arról, hogy a Balaton mellett, a fővárosban, vagy éppen valamelyik vidéki településen milyen „zúzós” bulikban vett részt, és a számomra sokkoló történeteket hallgatva egyre csak az kattogott a fejemben: na de mi lesz az én gyerekeimmel? Én nem engedem el őket, én féltem őket, én nem alszom akkor hetekig, ha elmennek…én, én, én.
„Igen, kedves anyuka”, címezhetném a levelet magamnak, „lehet, hogy te nem alszol majd – mint oly sokszor máskor sem,- de azt ne hidd, nem mennek el ezekre a programokra gyermekeid”. Amikor barátnőimmel és rokonaimmal elkezdtem erről a témáról beszélgetni, megoszló véleményekkel találkoztam.
Legtöbben haverokkal (45,3%) vagy baráttal/barátnővel (36,7%) látogatnak el a fesztiválokra. Azonban míg a 15—17 évesek 50,1%-a leginkább barátaival megy a rendezvényre, és csak 26,6%-uk a párjával, addig a 18—25 évesek 41,0%-a partnerével megy „bulizni”. Ez a jelenség az eltérő életszakaszból adódhat, az utóbbi korosztály nagyobb hányada rendelkezik tartós, stabil párkapcsolattal. (forrás:NRC)
Szülőtípusok
Van, aki megszenvedi ezeket a napokat. Ő az a típus, akit feljebb említettem, aki nem alszik napokig, aki visszaszámlál minden fesztiválról.
„Nem alszom sokat, amíg a gyerekek buliznak. Annyi rossz, rém sztorit hallok a fesztiválokról, és persze beleélem magam. ha tehetném, minden nap többször telefonálnék a fiataloknak. De nem tehetem, mert megígértem. Őrjítő időszakok.” – nyilatkozta Kata.
Van, aki a saját fiatalságát sem szentként élte (és itt a szó jó értelmére gondolok) a kamaszkor számára sem volt egyszerű, nemcsak a szülei számára…ez a típusú ismerősöm jóval könnyebben enged.
„Amikor kicsit ideges leszek, hogy milyen helyekre látogatnak, mindig az jut eszembe, hogy engem is mindig elengedtek a szüleim. Persze ez nem jelenti azt, hogy néha megőrülök a tudattól, hogy vajon mennyit isznak, vajon mikor ajánlanak fel először nekik kábítószert és erre hat-e a nevelésünk, és nemet mondanak. Valahol katasztrófa, de nem lehetek velük minden pillanatban” – mondta Ili.
Van, aki részletesen kikérdezi a gyermekét, csak leinformált barátokkal engedi el, és a lelkére köti, hogy legalább naponta egyszer telefonáljon.
„ Nem engedem el úgy, hogy nem telefonál. Ilyenkor megfenyegetem, hogy akkor egyszer csak feltűnök a helyszínen és úgy kérdezem meg, mi van vele. Szerintem ezt nem akarja, mert mindig hív. Tény, hogy én biztos elmennék, ha nem tudnám, hogy jól van. – mondja határozottan Edit, akinek a szemében tényleg látom az elhatározást.”
Az emberekkel való ismerkedés a 15—25 évesek 35,1%-a számára vonzó fesztivállátogatási ok. (forrás:NRC)
Nem élhetjük az ő életét
Szülőként, és egy kis kitekintést nyerve a régi igazságra bukkantam. Bármennyire is próbálkozunk gyermekünk életét könnyebbé tenni, és kizárni a rossz tapasztalataikat, ez lehetetlen. A hosszú, néha keserves évek nevelésében bízhatunk – amit mi magunk is sokszor elszúrunk-, abban, hogy őszinte lesz velünk a gyerek. Azt hiszem ez a legfontosabb. mert ha mi megbízunk bennük, és ők őszintén elmondanak mindent, akkor semmi, de semmi probléma nem jöhet, amit ne lehetne orvosolni. és ez az én reményem is. Hogy mindig hozzám fordulnak a bajban.
Statisztika
A fesztiválokat nem látogatók legalább olyan változatos érveket tudnak felhozni az otthonmaradás mellett, mint a „fesztiváljárók” a kimozdulás indokaként.
Az elzárkózó fiatalokat főleg az érdeklődés hiánya (35,0%) és a belépő- jegyek magas ára (33,3%) tartja távol a fesztiválhelyszínektől. A főbb érvek között szerepel továbbá a „bulizós” társaság hiánya (29,8%) és a „tömegiszony” (29,3%) is. A higiéniai feltételekről a közösségi rendezvények kapcsán többször szó esik, a szervezők esetenként a médiában is beszámolnak a megfelelő körülmények kialakításáért tett erőfeszítéseikről. Ennek ellenére a fesztiválokat nem látogatók 21,2%-át még mindig visszariasztja a higiéniai feltételek nem megfelelőnek vélt színvonala. Az is előfordulhat, hogy az ő esetükben csupán előítéletről van szó, hiszen nem vettek még részt közösségi nyári rendezvényen, és nem is tervezik azt; hallomásból, vagy saját elképzelésük alapján ítélik meg az ottani feltételeket. A rossz hírek gyors terjedése a biztonság megítélését is befolyásolhatja. Erre utal, hogy a fesztivállátogatástól elzárkózó fiatalok 16,3%-a gondolja veszélyesnek ezeket az eseményeket. Amennyiben valamely rendezvény szervezői az „otthonmaradókat” szeretnék aktivizálni, komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy eloszlassák negatív sztereotípiáikat, meggyőződéseiket.
