Az ajándékozás aranyszabálya
Ha már ajándékról van szó, elárulok neked egy fontos szabályt. Természetesen nem én találtam ki. Egy mogorva külsejű férfitól hallottam valamelyik munkahelyi karácsonyon. Éppen olyan volt, mint Scrooge a „Karácsonyi ének”-ből.
A fa alatt kicsomagolta ajándékát, aztán mókás bánattal a hangjában beszélni kezdett, senkinek sem címezve mondandóját:
– Nahát, tudjátok meg, egyáltalán nem igaz, hogy csak a szándék a fontos, az ajándék maga nem. Ez egész egyszerűen nem igaz. Anyám annak idején sokszor húzott ezzel, mert rengeteg díszcsomagolású vicik-vacakot gyűjtöttem össze az évek során, olcsó műanyag holmikat, melyeket a jó szándék védelmező zászlaja alatt ajándékoztak nekem. Én azt mondom, igenis, az ajándék számít; a valóban jó szándékú emberek jó ajándékokat szoktak adni. Ezt törvénybe kellene foglalni, „Az ajándékozás aranyszabálya” címen.
Evvel elmasírozott a szemétláda irányába. Az ajándékot úgy tartotta két ujja között, mint egy döglött csótányt.
Élvezni kell az ünnepeket, az együttlétet és nem az ajándékokra koncentrálni.
Lehet, hogy igaza van. Kissé kemény ítélet ugyan, ám az ünnep üzenete világos. Isten, akitől állítólag az ötlet ered, ügyelt arra, hogy mindig a legjobbat küldje. Megtette, nem is egyszer. A napkeleti bölcsek sem ízléstelen csecsebecsékkel érkeztek. Még az öreg Mikulás is kétszer ellenőrzi listáját, mielőtt útnak indulna. Az angyalok hozta örömhír pedig nem az volt, hogy valahol szezonvégi kiárusítás van.
A cikk az Imami oldalán folytatódik.
