Az apa szeme láttára rabolták el a gyerekét – Beleborzongsz, ha megtudod, mi történt ezután

Brandon Stanton kötvényekkel kereskedett, amikor rájött, hogy sokkal érdekesebb dolgokkal is foglalkozhatna. Ezért hozta létre a Humans of New York elnevezésű projektet, amit ma már 15 millióan követnek. Stanton nem csinál mást, csak járja a városok utcáit, és emberekkel beszélget, a történeteiket pedig egy róluk készült portré kíséretében megosztja az interneten.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. október 10. Csontos Dóra

Brandon Stanton kötvényekkel kereskedett, amikor rájött, hogy sokkal érdekesebb dolgokkal is foglalkozhatna. Ezért hozta létre a Humans of New York elnevezésű projektet, amit ma már 15 millióan követnek. Stanton nem csinál mást, csak járja a városok utcáit, és emberekkel beszélget, a történeteiket pedig egy róluk készült portré kíséretében megosztja az interneten.


Posztjainak jó része egy ideje a menekülttémára fókuszál; úgy éreztük, az egyik sztorit mindenképpen meg kell osztanunk veletek – különösen azért, mert a főhőse Hegyeshalmon beszélt Stantonnak az életéről.

Szörnyű emlék

„Minden hónapban be kellett mennünk Bagdadba, hogy a fiam szemét kezeltessük. A legutolsó ilyen alkalommal nagyon sokan voltak a kórházban, ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe és várunk. Kisétáltunk az utcára, amikor hirtelen egy autó állt meg előttünk; azt hittük, a rendőrség az. Két fegyveres férfi ugrott ki belőle, elkérték a személyinket, és beletuszkoltak minket az autóba. Néhány méter múlva a feleségemet és engem kidobtak, a fiam azonban ott maradt náluk. Miután elvitték a gyereket, a feleségem lebetegedett, nem tudott kikelni az ágyból. Én napokon keresztül úgy járkáltam Bagdad utcáin, mint az őrült. Nem tudtam aludni: reggeltől estig csak bolyongtam. Arra számítottam, hogy valahogyan csak felismerem az autót, ha újra látom. A telefonom állandóan a kezemben volt, hátha megcsörren. Egy idő után azonban feladtam a reményt; biztos voltam benne, hogy örökre elvesztettem a fiam. Egy héttel később azonban egy borítékot hozott a posta – egy telefonszám volt benne.”

A történet még nem ért véget. Olvass tovább!

A képünk csak illusztráció.