Az egyetlen oka annak, hogy még nem őrültem meg, az, hogy van okostelefonom!

A szülőség nehéz. Úgy értem, ijesztően, nagyon durván nehéz. Amikor fiatalabb voltam, azt gondoltam, az anyaság egy azon dolgok közül, amik könnyedén és természetesen alakulnak ki az ember életében. Hahaha!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
történetek
2017. január 24. Családháló

Woman sitting at table in bar, looking at mobile phone, smiling

“Most, hogy már elég sokat éltem ahhoz, hogy megtapasztaljam a felnőttkor előnyeit és árnyoldalait, tudom, hogy bármi, ami értékes az életben egyúttal mindig nagyon kimerítő is.

Mivel kb. kilenc éve, azaz a gyerekek megszületése óta folytatok elkeseredett küzdelmet a ház rendben tartásával és egészséges ételek beléjük táplálásával – általában kevesebb, mint több sikerrel – bármi jól jön, ami egy kicsit is megkönnyíti az életemet.

Drive-in gyógyszertárak? Jöhet. Applikációk? Oké.

Mielőtt megszületett a három gyerekem, sosem tekintettem magamra olyan emberként, aki képes lenne izgalomba jönni például egy drive-in gyógyszertártól. (Amerikában már van ilyen – a szerk.) Most meg…csupán a következő faluig kell elautóznom, s megkapom a szükséges gyógyszereket.

És itt jön a képbe az okostelefon.

Az a helyzet, hogy a telefonom a legfontosabb segítő eszközöm. Segít pénzt spórolni, recepteket keresni, amikor a zöldséges közepén állok tanácstalanul, általa tudom tartani a kapcsolatot a külvilággal és egy kicsit kikapcsolni az agyamat, amikor úgy érzem, el vagyok veszve – ami egyébként gyakran történik meg.

Ha olyan helyen találom magam, ahol nagyon nem akarok lenni – például a motorkerékpárok bemutatótermében vagy egy kórházban, amíg nálam van a telefonom, tudom, hogy ki fogom bírni. Fel tudok hívni valakit, hogy mentsen meg, vagy hozzon nekem ételt, vagy csak beszélgessen velem.

A gyerekeimnek tiltott zóna a telefonom. Soha nem érhetnek hozzá egy ujjal sem. Ami azzal az előnnyel jár, hogy ha mondjuk lerobban a kocsink, és az út szélén kell ülnünk órákat, mire megjön a segítség, garantált, hogy lefoglalják magukat a telefonommal, és nem fognak nyűglődni.

Ha még sosem hordozgattál éjszakákon át a karodban egy kólikás csecsemőt, ha még nem próbáltad elmagyarázni egy nyolcévesnek, miért abszolút lehetetlen arról tárgyalni, hogy mosunk-e fogat vagy sem, ha még sosem próbáltál meg egy húszkilós gyereket bekötni egy autósülésbe, akkor nem szeretném hallani a véleményedet.

A telefonom az, ami helyettem navigál a zsúfolt belvárosban, miközben az autóm tele van kiabáló gyerekekkel, és emiatt nem tudod figyelni az útvonalra. A GPS hangja mindig nyugodt és higgadt. Sokat tanulhatnék tőle…

A telefonom az, ami segít, hogy ne lépjem túl a havi költségvetés szabta kereteket. Mivel az anyaság egyértelműen szétzilálta az agyamat, sosem tudom pontosan, mennyi pénzünk van. A technikai vívmányoknak köszönhetően azonban a banki ügyeket közvetlenül a telefonomról tudom intézni, így bármikor ellenőrizhetem, hogy is állunk.

Persze én is tudom, hogy a modern kütyüknek megvannak a hátrányaik, de lehet, hogy az, hogy ezt a cikket olvasod, azért lehetséges, mert lerogytál öt percre az internet elé, mivel a kisgyereked pont lefoglalja magát a formaberakóval és egy kicsit szusszanni akartál. Üdv a sötét oldalon, barátom! Itt sokkal könnyebb!”

via