Az élet nem ér véget a halállal – Igaz történetek elhunytakról, akik visszatértek

Bár soha nem felejtjük el azt, akit szeretünk, és még évekkel a halála után is gondolunk rá, vannak olyanok, akiknek sokkal több jutott, mint egy szimpla emlék. A Daily Mail kutatást végzett, és arra jutott, hogy 10 emberből 6 azután is látta, hallotta vagy találkozott a szerettével, miután az meghalt. A legjobb, legmeghatóbb történeteket gyűjtöttük össze az internetes oldal válogatásából.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
búcsú
2016. április 04. Csontos Dóra

Bár soha nem felejtjük el azt, akit szeretünk, és még évekkel a halála után is gondolunk rá, vannak olyanok, akiknek sokkal több jutott, mint egy szimpla emlék. A Daily Mail kutatást végzett, és arra jutott, hogy 10 emberből 6 azután is látta, hallotta vagy találkozott a szerettével, miután az meghalt. A legjobb, legmeghatóbb történeteket gyűjtöttük össze az internetes oldal válogatásából.


Az apám segített

Életem egyik legsúlyosabb betegsége alatt történt, hogy az apám, aki nemrég hunyt el, öt egymást követő éjszakán is megjelent álmomban. Minden egyes alkalommal együtt nevettünk, és hihetetlenül jól éreztük magunkat. Ezután csodával határos módon meggyógyultam, és sokan azt mondják, hogy miatta lettem túl a betegségen. (Peter)

Megvárták az édesanyámat

2005-ben én gondoskodtam a haldokló édesanyámról. Rákos volt, és már csak pár hete maradt hátra. Nem hitt a szellemekben, se a túlvilági életben, és még csak vallásos sem volt. Két nappal a halála előtt azonban érdekes dolog történt: nagyon nagy fájdalmai voltak, és morfiummal kellett csillapítani. Néha öntudatánál volt, néha pedig nem – mellette ültem, amikor azt mondta: „Joe!” Így hívták az apámat, aki 12 évvel ezelőtt meghalt. „Mi az, anya?” – kérdeztem tőle, mire ő az felelte: „Itt van, és vár rám. Látom őt.” Nagyon boldogan mondta ezt, és bár arra gondoltam, hogy biztosan a gyógyszer hatása, azért nem voltam erről teljesen meggyőződve. (Mrs.J.J.M.)

A szomszéd visszajött elköszönni

Egyik éjszaka éppen kinéztem az ablakon, amikor megláttam az egyik kedves szomszédomat, egy öreg hölgyet, akiről tudtam, hogy nagyon beteg. A háza előtt, a járdán állt, és az én otthonom felé nézett hatalmas mosollyal az arcán. Emlékszem, hogy arra gondoltam, milyen boldog és milyen mosolygós. Pár nappal később találkoztam a lányával, aki azt mondta, hogy az anyja meghalt a kórházban, mielőtt én láttam volna az utcán. De én láttam – nem tudom, hogyan, de láttam. (Brunosmum)

A férj jelez

51 év házasság után veszítettem el a férjem tavaly februárban. Nagyon rosszul viseltem, állandóan beszéltem hozzá, hogy üzenjen, ha jól van, ha minden rendben vele. Üzent: két hosszú, elnyújtott lélegzetet éretem a nyakamon. Megköszöntem neki. (Isabelle Porter)

Furcsa látomás

Nagyon rövid időn belül elveszítettem az apámat és a nővéremet is. Egyik éjjel, amikor a nővérem már nagyon beteg volt, a férje virrasztott mellette. Épp kijött a kórházi szobából, amikor meglátta az apámat a folyosón. Az apámnak nagyon jellegzetes járása volt, könnyen fel lehetett ismerni. A sógorom teljesen megdöbbent, és próbálta utolérni az alakot, de nem sikerült. Azóta sem tudjuk, hogy mit gondoljunk. (Jake7)

Dühös hang a sírból

A férjem húsz évvel ezelőtt halt meg, a helyi templom mellett temettük el. Rendszeresen jártam hozzá, gondoztam, tisztogattam a sírt, vittem neki virágot. Emlékszem, míg élt, nagyon utálta a rendőrséget, a rendőröket, pedig soha nem keveredett bajba. Tavaly éppen a sírját rendeztem, amikor egy nyugalmazott rendőr és a felesége odajöttek hozzám beszélgetni. Egyszerre meghallottam a férjem hangját: ”Vidd innen!” Rögtön a sír felé fordultam, nem tudom, mire számítottam, de persze semmit sem láttam. A rendőrre néztem, akinek az arckifejezése nem árult el meglepettséget, tehát nem hallott semmit. Furcsa az élet, igaz? Sok mindent nem értünk meg. (Pat Lawton)

Egy pillanatnyi találkozás

Láttam az elhunyt apámat otthon, a lépcső tetején; csak pár pillanat volt az egész, de azonnal felismertem. Oldalra néztem, és mire visszafordultam, már a legidősebb lányom állt ott. Az apám 10 évvel ezelőtt halt meg, és soha nem járt abban a házban, ahol most élek. (Chocaholic)

A hihetetlen történetek még nem értek véget. Olvass tovább!