Az életem egy idegen országban
Zsófi huszonegy évesen költözött ki Angliába, pontosabban Bognor Regisbe. Nyolc hónapja van kint és most először töltötte külön a karácsonyt a szeretteitől. Kinti életéről, jövőképéről és az egyedül töltött ünnepekről kérdeztük őt.
„Valamikor február elején jöttem ki egy ismerős által, de ha őszinte akarok lenni már kiskoromban is a világlátás és a vendéglátás érdekelt. Fura, hogy épp a karácsonyról kérdezel, mert tavaly ilyenkor azt kívántam bárcsak a jövő évemet már külföldön tölthetném.
Most egy szállodaláncnál dolgozom, ami a tenger mellett van, éppen emiatt nagyon népszerű. Hamar hozzászoktam az itteni légkörhöz, időjáráshoz és az emberekhez. Az idő télen-nyáron szinte ugyanolyan. Nincs nagyon hideg, de meleg se. Inkább szelesnek mondanám az itteni időjárást, ami nyáron kifejezetten jó, mert a nap nagyon erősen süt annak ellenére, hogy nincs több 20-25 foknál. A tenger csodálatos, sokszor kiültem és gondolkodtam esténként vagy a szabadnapjaimon. Egyébként sok a kocogó is a parton, de olyanok is akadnak, akik csak egy kis kikapcsolódásra vágynak és ezért ülnek ki este a homokos partra.
Több nemzetiségű dolgozója van a bárnak, ahol jelenleg vagyok. Sok magyar azt hiszi, hogy kint kolbászból van a kerítés, de azért nagyon keményen meg kell dolgozni, hogy az ember boldogulni tudjon. A megélhetés nem a legolcsóbb, viszont ha jól dolgozol meg is fizetnek érte tisztességesen. Egyébként nem csodálkozom, hogy sok a külföldi munkavállaló – nálunk nagyon sok a lengyel és a magyar is –, mert azt veszem észre, hogy az angolok fele nagyon lusta és nem veszi komolyan a munkáját. Ezt pedig nem nagyon szeretik a munkáltatók.
Fura volt látni, hogy az angolok mennyi mindenben különböznek tőlünk: alapjáraton sokkal pozitívabban tekintenek a világra, mint mi magyarok. Az embereket két csoportba lehet sorolni, az egyik fele nagyon sportos és egészséges életet él, míg a másik (talán ők vannak többségben) folyamatosan eszik-iszik és éppen emiatt nagyon elvannak hízva. Számomra, ami még megdöbbentő volt, hogy nagyon sok az úgynevezett „tinimami”. Sokan még a középiskolát sem fejezték be, de már van gyermekük. Ha a magánvéleményem érdekel ez nagy felelőtlenség mind a tinik és a szüleik részéről is. Nekem ez azt mutatja, hogy ennyire nem tanítják/készítek fel őket arra, hogyan védekezzenek, ha már szexuális életet élnek.
A Butlins szállodakomplexumban van vidámpark, bár- és kávézó, bevásárlóközpont és három hotel is. A tulajdonos nagy figyelmet fordít a gyermekekre és családokra, így számukra is sokszor vannak különböző programok, amikben részt vehetnek és számos élőshow a kicsik szórakoztatására. A bárban sokszor tartunk „felnőtt hétvéget” , ilyenkor a vendégek és mi is beöltözünk. Most a karácsonyi időszakban például mindenkin „alapfelszerelés” volt a Mikulás-sapi, hogy azért itt is érezhető legyen, hogy karácsony van. Bár úgy hallottam Magyarországon sem volt fehér karácsony.
Attól függetlenül, hogy nem otthon töltöttem a szentesét és a karácsonyt jól telt az ünnep. December elején hazautaztam és akkor „előkarácsonyoztam” mindenkivel, akit szeretek. Karácsonykor senki nem kapott kimenőt mert teltház volt a hotelekben és nagy szükség volt minden emberre. Sikerült egy különálló szobába költöznöm, oda vettem boát a falra, egy kis fenyőt, amire felraktam a díszeket, amiket a tesómtól kaptam. Volt céges karácsonyunk, ahol sütiztünk, beszélgettünk és megajándékoztunk egymást. Tradicionális karácsonyi szokással nem találkoztam, de az feltűnt, hogy mindenkin (értsd: 0-tól 100 évesig) kötött karácsonyi pulcsi volt. Ezt tetszett mondjuk. Aranyosak voltak.
Az angol szilveszteri szokásokról nem tudok sokat, de úgy hallottam, hogy újév első napján a családot látogatják meg és süteményt esznek és teát isznak.
Hogyan tervezem a jövőmet? Egyszer innen is továbbállok, egy másik országba, szeretném megismerni a világot és kipróbálni magam több helyen is. Eddig úgy érzem sikerrel vettem az akadályokat. Persze nem tartom kizártnak, hogy hazaköltözöm, de most úgy érzem ez tesz leginkább boldoggá.”
