Baby on Board

Húszas éveim elején úgy vezettem, mint egy állat – ismerte el kissé ironikusan egy betelefonáló nemrég az egyik rádiósműsorban. Mint folytatta, a szülővé válás folyamata azonban segített neki lenyugodni, mert felfogta: önmagát még igen, de saját gyermekét nem veszélyeztetheti a kocsiban.

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, az egyedfejlődés eme szakaszába nem mindenkinek sikerült belépnie. Minap a reggeli dugóban csak egy hirtelen fékezés hiúsította meg azt a koccanást, amit egy „Baby on board” matricás kocsi idézett elő egy indexelést mellőző hirtelen irányváltással, majd kissé pofátlan manőverét egy záróvonal átlépésével és egy piroslámpa figyelmen kívül hagyásával fejelte meg. Hátul pedig egy pici ücsörgött, mit sem sejtve abból, ami zajlik körülötte.

Természetesen nem a negyvennel döcögés az irányelv, azonban a felelőtlen száguldozásokkal ideje felhagyni. Egy németországi felmérés eredményei különösen riasztó adatokkal szolgáltak. A kutatás szerint a szülők gyakran hangoskodnak és dühöngenek (75%), kiabálnak (54%) és veszekednek (41%) gyerekeik szeme láttára az autóban ülve. 20%-uk a telefonját is használja vezetés közben, 45% pedig nem mindig csak a vezetésre koncentrál.

Ne gondoljuk, hogy a gyerekeket hidegen hagyja a volán mögötti hangoskodás, civakodás, kiabálás, veszekedés. a szakemberek szerint sokan nyugtalanok és mérgesek lesznek, de nem elképzelhetetlen a félelem kialakulása sem. A Baby on board felirat ugyan kifele figyelmeztet, ám kiragasztója is elgondolkozhatna azon, milyen felelősséggel jár, mikor a picit beülteti a gyerekülésbe. Ne csak másoktól várjuk el a megkülönböztető figyelmet, mi magunk is adjuk meg gyermekeinknek!