Barátok, rokonok, és üzletfelek

Nem tartom magam összeférhetetlen nőnek, aki vég nélkül szapulja párja minden barátját, rokonát. Ám ha közös programról van szó, a kiterjedt rokoni körök és a vegyes baráti társaságok közti lavírozás azért igényel némi diplomáciai egyeztetést.

Ha mélyen magamba nézek, belátom, nehezen zárom a szívembe azokat a jómadarakat, akikkel a haveri sörözés hajnalig elnyúlik, és ami után férjuram erősen kifogásolható állapotban ér haza. Még kevésbé örülök, ha az illető kapcsolati válságban van, vagy megrögzött agglegény, és a kedvenc szlogenei között olyanok szerepelnek, mint: „sose bízz a nőkben”, „ne hagyd, hogy átvegyék az uralmat”, „inkább a szabadság”. Ellenben nagyon kedvelem azokat az úriembereket, akik felmutatható jeleit adják az érettségnek, például nappali fénynél is láttam már őket, legalább egyszer képesek voltak már bemutatni húsz évnél idősebb és negyven kilónál fajsúlyosabb lányt az oldalukon, van rendes munkájuk, és női társaság jelenlétében sem esik nehezükre jól érezni magukat.

Tudom én, hogy a rendes férfiembernek is kijár egy kis ereszd el a hajamat, és nálunk is működnek a szigorúan nem koedukált csajos esték kontra férfisörözés, de a páros programoknál nem bírom a férfiklubot, pláne ha eközben valami Marsról jött menyecskét sóznak rám. No persze tovább szűkül a kör, ha azokat a párokat is kizárjuk, ahol meg mi csajok vagyunk összhangban, ám ha a férfiakat kettesben hagyjuk, olyan kínos csend támad, ami mellett a légy zümmögése is harsánynak hat. Aztán ott van még az utódokkal rendelkezők problematikája, ami ellen elvben persze semmi kifogásunk, ám a gyerkőcök némileg komplikálják a napirend összeegyeztethetőségét. Meg aztán, eljön még a mi időnk, amikor az etetünk, altatunk, pelenkázunk, biliztetünk, nyolckor fellőjük a pizsamát, de még tízkor is mesét olvasunk rituáléja tölti majd ki úgyis a mindennapjainkat.

A kör tehát egyre szűkül, végül kompromisszumos megoldás születik: több párt is összeverbuválunk a közös programra, hogy mindenki találjon sors- és beszélgetőtársra, így a társaság színesedik, és kiderül, hogy sok jó ember között még a számomra feketelistás himpellérek és butuska barinőik is elférnek. Ezzel azonban közel sincs kimerítve a téma, hiszen a rokonok még hátravannak. Drága uram áldott jó természetét a családjából hozza, diszkrét, visszafogott, mégis nyitott, (vendég)szerető háttérből jött. Az én rokonságom már keményebb dió, bár vendégszeretetből és nyitottságból szintén nincs hiány, a közösségi összejövetelek részben a családtagok számának, részben temperamentumának köszönhetően, olyan decibellel zajlanak, ami mellett a gyakorlatlan vendég simán halláskárosodást szenved. A családi murikon való részvétel azonban egy szicíliai klán szigorával van számon tartva, és mivel az ünneplésre talált alkalmaknak nem vagyunk híján, így ha párom családja egy-két kósza, nyugalomban töltött vasárnapi ebéden túl is igényt tart az együttlétre, kénytelenek az én rokonságom szeánszaiba bekapcsolódni. Az eredmény olyan cifra és mozgalmas társasági élet, hogy mérnököm jelenleg lakatlan szigetekre szóló last minute utakra vadászik a neten, ahol kettesben kipihenhetjük élménydús szabadidős programjainkat. 

A cikk, a Képmás magazin októberi számának 26. oldalán jelent meg.