Bombasztikus ajándék

Minél idősebb az ember, annál nehezebb eltalálni, milyen meglepetésnek is örülne tulajdonképpen. Ilyenkor, karácsony környékén ezért aztán rohangálunk, keresgélünk, költekezünk és fabrikálunk, csak hogy örömet okozzunk szeretteinknek. Aztán elbizonytalanodunk...

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. december 21. czefernek.lena

Minél idősebb az ember, annál nehezebb eltalálni, milyen meglepetésnek is örülne tulajdonképpen. Ilyenkor, karácsony környékén ezért aztán rohangálunk, keresgélünk, költekezünk és fabrikálunk, csak hogy örömet okozzunk szeretteinknek. Aztán elbizonytalanodunk…


Mert manapság még egy gyereknek sem könnyű karácsonyi ajándékot vásárolni. Pláne két gyereknek. Pláne, ha az egyik kicsi, a másik pedig nagy. Vagy ha ezt súlyosbítandó az egyik kisfiú, a másik pedig kislány. Az egyik totyogó, a másik pedig mindjárt iskolába megy, s mi mégsem akarjuk, hogy az egyik kevesebbet kapjon, mint a másik. Ér egy Barbie annyit, mint egy traktor? Mert nekünk sem esett jól, ha a tesónknál kisebb ajándékot kaptunk tizen-, huszonvalahány évvel ezelőtt.

Pedig történtek anno cifrább dolgok is!

Bandi első gyerek volt a családban, augusztusi születésű. Így az első karácsonyt még a pólyában töltötte, s a szülők csak egy évvel később kerültek szembe a hatalmas dilemmával: hogyan is fejezhetnék ki kisfiúk iránt érzett hatalmas szeretetüket igazán alkalomhoz illő módon. Bandika nagyon szerette a kisautókat, és – bár nem volt sok pénzük – az egész család arról ábrándozott, hogy egy igazán különleges darabbal lepje meg a „nagyfiút”.

Így aztán összefogott mindenki: nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, s végül egy igazán szép ajándékot szereztek be az egyszem unokának: a szóban forgó jármű még villogni és szirénázni is tudott, ami nem volt semmi akkoriban. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta a hatást szenteste: mi történik, ha Bandika kibontja a csodásan becsomagolt, különleges ajándékot.

A családi ünnepség igencsak jól alakult: a nagyi finom töltött káposztát és bejglit készített és minden adott volt a meghitt családi hangulathoz. Bandika élvezte a nyüzsgést és megállta azt is, hogy – mint minden valamirevaló egyéves fiúcska – szétszedje vagy magára rángassa a fát. Az ajándéknak is örült, ám volt valami, amire senki nem számított. Babócát valami még jobban megragadta. Ez pedig nem volt más, mint a színes, szépséges csomagolópapír, s az autó dobozát átkötő spagóca. A kisfiú egész este boldogan, elmélyülten játszadozott a különleges ajándékokkal, s csupán a szülők voltak kicsit csalódottak.

S hogy mi is a tanulság az azóta legendává érett családi történetben? Azt mindenki vonja le magának! Mi csak azt szeretnénk most ide idézni, amit reggel a rádióban hallottunk. Hogy valójában nekünk magunknak kell ajándékká válnunk egymás számára. A díszes csomagba dobozolt csecsebecse csak ráadás.