Családi körkép Hellászból

Gyermeküket daliás büszkeséggel tologató apukák, csinos, teljes sminkben mellettük lépdelő anyukák nem ritka látvány a görög főutcákon. A gyermek itt nemzeti kincs, a fodrász-szalonban a saját hangomat sem hallom a mamákkal lévő csemeték ordibálásától, és ez itt mind természetes. A gyermek az első, a gyermek a minden. Ám mégis drasztikusan esik a népességszám, rendgeteg a válás. Mi történi a görögökkel?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
történetek
2015. október 12. Szaurella

Gyermeküket daliás büszkeséggel tologató apukák, csinos, teljes sminkben mellettük lépdelő anyukák nem ritka látvány a görög főutcákon. A gyermek itt nemzeti kincs, a fodrász-szalonban a saját hangomat sem hallom a mamákkal lévő csemeték ordibálásától, és ez itt mind természetes. A gyermek az első, a gyermek a minden. Ám mégis drasztikusan esik a népességszám. Mi történik a görögökkel?



 

A legendásan szoros anya-fiú (és legkevésbé sem meny-barát) kapcsolatok és domináns déli anyatípusok mellett erős az apai jelenlét. Míg Magyarországon az adatlapokon az anyuka nevét kérik, itt csak és kizárólag az apáéra kíváncsiak. A keresztelők népünnepélyek, és rendkívül drágák, mert azt mégsem lehet, hogy pont a mi unokánknál, gyerekünknél spóroljunk, az esküvők ortodox szertartás szerint zajlanak, és általában vasárnap este. Szoros a szövetség az nagymamák, unokatestvérek, nagybácsik és nagynénik szövevényében, a gyermek mindig a nagypapa vagy nagymama nevét kapja, ezért is annyi a tradícionális keresztnév, mint Maria, Evangelia, Konstantinos és Giorgos.

A görögök nagyon tisztelik Puskás Ferencet, aki komoly dicsőséget szerzett a nekik a nemzeti válogatott edzőjeként. A Puskás Ferenc domborművénél a Panathinaikosz labdarúgócsapatának stadionjában görög-magyar küldöttség koszorúzott az október 11-i  görög-magyar Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés előtt.

Természetesen szentek neveit kapják a görög gyerekek, az egyik legfurcsább lánynév a Paraskevi, azaz Péntek. Agia Paraskevit az ortodox egyház nagy szentként tiszteli. A generációk még mindig jobbára együtt élnek, ha tehetik, de mégis kicsi a gyermekszületések száma, és évek óta meredeken ível felfelé a válások aránya is.

Válságövezet reményekkel

Ioanna Filippa harmincas kétgyermekes anyuka, kulturális tanácsadóként dolgozik a csodaszép szigeten, Lefkádán, Nyugat-Görögországban. Eleven, agilis, úgy is mondhatnánk, tűzről pattant asszony, férjével hat és nyolc évesek a gyermekeik. Délután találkozunk, egy frappe mellett kérdezem, hogy a hat éve elhúzódó válság milyen hatással van a fiatal családokra: „ A pénzügyi nehézségek mellett talán a legnagyobb baj a „nemzeti depresszió”, ami évek óta súlyt minket. Állandóan rossz híreket kapunk, vagy ha nem kapunk, hát félünk tőlük. Úgy is mondhatnám, hogy általános melankólia telepedett ránk az állandó létbizonytalanság miatt.”

Ioanna nagyobbik fiával

Fotók: Ioanna Filippa

S bár igen családcentrikusak a görögök, sok negyvenes férfi nem házasodott még meg, és igen magas a válások aránya is. „A régi családmodell, amelyben a férfi kereste a kenyeret, hozzáteszem, meg tudta keresni, s az édesanyák otthon maradtak, teljesen megszűnt – folytatja Ioanna. „Ma már a két keresetből a családoknak nagyon meg kell nézni, mire költenek, a luxus kizárt, az alapvető létszükségletek dominálnak.”

Boldog babakorban

Minden negatív sajtókampány dacára – és ebben valóban sok a közös magyar vonás – a hellének igyekeznek még mindig az élet jobbik oldalát nézni. Ioanna is bizakodó, de ezzel a vérmérséklettel nem csoda: „Van egy ógörög mondás, miszerint minden rosszból származik valami jó. Bizakodom, hogy a válsággal lehetőséget kaptunk mi, görög családok, hogy újraértelmezzük életünket és a jövőnket.”   

A büszke görög apuka – háttérben a lefkadai kikötő

Miközben szedelőzködöm, a szomszéd asztalnál meglett férfiak kapkodják ki egymás kezéből a karon ülő csecsemőt, a felkiáltásokból hallani, hogy egyikük fiacskája ő. Nem fukarkodnak a becézéssel, nem szégyellik a puszikat. Jól meg is gyömöszölik a nagyokat kacagó kis vasgyúrót. S hogy miként lehetett ennek a gyermekimádó, szülőtisztelő társadalomnak ennyire megroppantani a gerincét? Nos, ennek megválaszolását mindenkinek a fantáziájára bízom.