Elképesztő: Kóbor kutya mentette meg a csatornába dobott újszülött életét

„Ez egy állat!” – mondjuk gyakran, amikor valakit nagyon megvetünk, vagy kiakadunk rá. Manapság azonban egyre inkább úgy tűnik, az „ember” szó hitelesebb lenne sértésként, ahogy ez az alábbi esetből is kiderül. Éljenek az állatok, akik sokszor messze felülmúlják az embereket – például emberségben.  

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2016. február 08. Gyarmati Orsolya

„Ez egy állat!” – mondjuk gyakran, amikor valakit nagyon megvetünk, vagy kiakadunk rá. Manapság azonban egyre inkább úgy tűnik, az „ember” szó hitelesebb lenne sértésként, ahogy ez az alábbi esetből is kiderül. Éljenek az állatok, akik sokszor messze felülmúlják az embereket – például emberségben.  


Ez a történet Ománban játszódik és egy kutyáról meg egy újszülöttről szól. Hogy hogy kerültek ők kapcsolatba? Hát, úgy, hogy a kisbabát édesanyja a csatornába dobta. Noha a kicsinek szinte semmi esélye nem volt a túlélésre, egy arra járó kóbor kutya szó szerint kihalászta őt, majd óvatosan a szájába vette az öntudatlan csecsemőt és elindult vele az utcán. Megállt egy ház előtt és a babát óvatosan letette az ajtó elé, majd ugatni kezdett. Egyértelmű volt, hogy jelezni akarja: valaki segítsen. A bent lakó család előjött az ugatásra és valósággal sokkolta őket az eszméletlen, csupasz újszülött látványa.

Gyorsan cselekedtek: bevitték a babát a kórházba, aki csodával határos módon még élt. A baba állapotát sikerült stabilizálni. Visszatérve az ember-állat hasonlathoz: egy állat soha nem kegyetlen szándékosan. Nem öl sem önzőségből, sem kedvtelésből. Nem tesz ki másokat szenvedésnek csak azért, hogy bebizonyítsa, ő valamilyen módon felsőbbrendű, nagyobb hatalommal rendelkezik, gazdagabb, stb. Erre csak az emberek képesek. Ja, és még egy dolog: egy állat soha nem kínozna meg egy embert. Ez kizárólag fordítva lehetséges. Méghozzá – mint tudjuk – jó gyakran. Érdemes lenne megvizsgálnunk, hogyan jutottunk idáig.