Élménybánya: még egy szuper múzeum gyerekkel

Sokat hallottunk már a soproni Központi Bányászati Múzeumról, főként azóta, hogy néhány évvel ezelőtt gyermekrészleggel is bővült a kiállítás. Most végre alkalmunk nyílt személyesen is utánajárni, mégis, mi ebben a pláne, mitől lehet olyan érdekes a bauxit meg a fejlámpa?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
kirándulás
2015. április 11. Csontos Dóra

Sokat hallottunk már a soproni Központi Bányászati Múzeumról, főként azóta, hogy néhány évvel ezelőtt gyermekrészleggel is bővült a kiállítás. Most végre alkalmunk nyílt személyesen is utánajárni, mégis, mi ebben a pláne, mitől lehet olyan érdekes a bauxit meg a fejlámpa?


Megnéztük, megtapogattuk, kifaggattuk az igazgatónőt és egy négygyerekes családot is. Kiderült, hogy a fentieken kívül is rengeteg, elképesztően változatos és interaktív látnivaló várja az embert: képzőművészeti alkotások, ásványok, régi térképek, ezeréves pénzek, működő (és általunk is működtethető!) makettek, berendezett bányarészletek, múlt századi táncrend, archív fotók, steampunk benyomást keltő bányamentő készülékek. Mindez egy több száz éves, reneszánsz-barokk épületben, ami a soproni városkapitányok után az Esterházy hercegeké volt.

Az Élménybánya elnevezésű gyermekrészleget néhány évvel ezelőtt alakították ki, és azóta is töretlen sikernek örvend – ottjártunkkor is tele volt visítozó kisiskolásokkal. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a felnőtteknek szóló kiállítás egyes részeiért ugyanúgy képesek rajongani a gyerekek – működő modellekkel és berendezett bányákkal azért le lehet nyűgözni a tizenéves fiúkat, és meglepő tapasztalataink szerint a hatéves kislányokat is. És szüleiket. Még akkor is, ha eddig azt hitték, teljesen hidegen hagyja őket a bányászat.

Alig vártuk, hogy visszajöhessünk

Zsuzsa férjével és két gyerekével érkezett. Amíg a gyerekek, egy hatéves kislány és egy négyéves kisfiú a tárlatvezető hölgy és a szkip rakodógép-modell segítségével két ásványkincset rakodik nagy átéléssel (az ásványkincsek valójában alufóliagombócok), Zsuzsa elmeséli, hogy ők már törzslátogatók: bár nem soproniak, sokat járnak erre, és ha tehetik, útba ejtik a múzeumot is.

„A férjem meg én azért szeretjük, mert már eleve hatalmas rajongói vagyunk a soproni építészetnek, és ezt az épületet végig lehet járni szobáról szobára. Ráadásul ezt nem is szabdalták fel, vagy építették át nagyon, néhány szobában a 18. századi falfestés is megvan. Számomra már eleve ‘a herceg városi háza’ olyan romantikus, mint egy tündérmese, bár nekem egész Sopron az.” – meséli. – „Mi ezt a múzeumot már évekkel ezelőtt kinéztük magunknak, és alig vártuk, hogy akkorák legyenek a gyerekek, hogy ők is élvezzék. A bányászélet nekünk nagyon egzotikus dolog fővárosiként illetve alföldiként, és amióta megnéztük a gyerekrészben a filmet róla, azóta nagy tisztelői vagyunk, mert hű, micsoda erő, micsoda együttműködés, micsoda bajtársiasság van a bányászok között!

Gergő nem csak a gyerekrészt szereti, mert ő ásvány- és kristályrajongó, ki nem hagyná a fönti részt! Hajninál rejtély, hogy mit szeret benne, ő az a fajta, aki néz és raktározza magában az infót, néha még beszélni is elfelejt közben. De azt mind a ketten imádják, hogy a végén meg lehet fogni a dolgokat, meg be lehet kapcsolni, működésbe lehet hozni, meg hozzányúlhatnak az érintőképernyőkhöz, játszhatnak, bujkálhatnak a táróban. Az majdnem annyi idő szokott lenni, mint a kiállítás maga.”

Megkérdeztük magukat a gyerekeket is. A hatéves Hajni azt felelte, neki az ősemberes részek tetszenek a legjobban, mert azok nagyon izgalmasak. A négy éves Ákost idézzük: “Szerintem az a legjobb, hogy meg lehetett nyomni a gombokat, és beültünk a csillébe, és toltuk egymást a Hajnival!”

Gyerekeknek: Élménybánya csúszdával, csillékkel

Az Élménybánya, vagyis a kifejezetten gyerekeknek szóló rész a múzeum alagsorában kapott helyet, és úgy rendezték be, mint egy valódi szénbányát – valójában nem kiállítás, hanem egy foglalkoztató- és játszótér, amelyet a 6-12 éves korosztálynak ajánlanak, de szerintünk már a négyévesek is élvezik.

„Az Élménybánya ötlete jó pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg fiatal munkatársaimban” – meséli dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató. – „A cél az volt, hogy egy bánya működését úgy mutassuk meg, hogy az óvodások és a kisiskolások is izgalmasnak találják. Játék közben rántjuk le a leplet a bányák titkairól: mélységről és sötétségről, csillékről és gépekről. Az elmúlt 8 évben rajongói tábora alakult az Élménybányának, vannak családok, akik visszatérő vendégeink. Évente 7-8000 gyerek csúzdázik, tolja a csillében ülő társát, vagy nagy vehemenciával tekeri a bányagépet. A gyerekeket kísérő felnőttek számára pedig megnyugtató tudni, hogy itt minden gyerekbarát és biztonságos: igyekeztünk a legkreatívabb rosszcsontok eszén is túljárni.”

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!