Emlékszem… az iskolakezdés margójára

Lehet, hogy a tanévkezdés körüli szülői teendőim miatt, vagy azért, mert a csapból is a “vissza az iskolába” téma folyik, vagy egyszerűen csak öregszem, de azon kapom magam, hogy  az utóbbi napokban egyre több iskolás emlék jár a fejemben.

Nem kutatom őket, egyszerűen csak megrohannak. Érzések, képek, hangok, illatok… főleg a kisiskolás évekből. Sok szép emlék, de kicsivel több nem szép. És azon tűnődöm, mit meg nem adnék érte, hogy az én kislányomnak csupa jó élmény legyen az idei iskolaév…

Emlékszem az első osztály előtti nyárra. Már júliusban a bepakolt iskolatáskámat próbálgattam, annyira vártam a kezdést. Hivatalból maradnom kellett volna még az óvodában, de anyám tudta, megértem az iskolára.

Emlékszem mennyire rühelltem, hogy anyám ugyanabban az általánosban tanít, ahová én járok és előbb tudja meg a gesztenye rajzra kapott egyesemet, minthogy az osztálynapló leér a tanáriba.

Emlékszem mennyire kiváltságosnak érzetem magam, mikor nagy ritkán anyám megengedte, hogy bemenjek hozzá a tanáriba. A tanárinak tudás illata volt. Ma sem tudom miből keverik, de a könyv az egyik alkotója, abban már akkor biztos voltam.

Emlékszem mennyire szégyelltem magam az első évben, hogy extrán gyakorolni kellett velem otthon az olvasást, mert eleinte nem ment valami jól.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!