Ezért érdemes

Ha az a legfontosabb szó az életünkben, amelyiket a leggyakrabban halljuk, akkor az én esetemben az „apa” biztosan ott van a top 10-ben.

Még haza sem érek igazán, csak a lépcső alján járok, de már záporozik felém. Apa, lehet arról szó, hogy este… Apa, megígérted… Apa, képzeld… Apa, akkor elszavalom… Apa, ezt nézd meg… Apa, alá kell írni… Apa, tudsz adni holnapra… Apa, ezt meg tudod szerelni… Apa, csak… Apa, még… Apa… Apa… Apa.

Apának érzem, ó, Éva, magam.

Miért jó apának lenni? És mi nehéz benne? Kevés vagyok én ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, ide szakemberek kellenek. Fel is kértem az általam ismert legkiválóbb szaktekintélyeket. Biztos vagyok abban, hogy éles meglátásaikkal, pontos összefoglalóikkal képesek rávilágítani a valódi okokra és megláttatni az apaság igazi lényegét.

Kérem, fogadják szeretettel Borkát (11), Marcit (10), Annamarit (7) és Andrist (6), a négy kiváló apaságszakértőt.

Andris szerint egyértelmű, hogy apának lenni jó, hiszen egyrészt sok gyerekem van, másrészt – ha már így alakult – tudom őket szórakoztatni. „És ez nekem jó vagy nektek?” – teszem fel a kérdést, de Andris habozás nélkül rávágja, hogy természetesen nekem. Később, amikor azt kérdezem tőle, a sok jó mellett mi lehet rossz abban, hogy valaki apa lesz, megemlíti, hogy „mindig nyüstölnek a gyerekeid”, de úgy tűnik, ekkor már a korábbi nagy örömre nem emlékszik… Aztán az is kiderül, milyen az éhezők sorsa, ugyanis Andris szerint egy apa azért is mázlista, mert „mindenkor minden ennivalót ehet otthon”. Idővel persze elszakad a materiális értékektől, és felsóhajt: „Jó neked, hogy mindig Anya mellett aludhatsz…” Ebben egyébként egyetértünk.

Annamari is megemlítette a gyerekek szórakoztatását, de ő ennél tovább is ment: „Azért jó neked, Apa, mert meg tudod ölelni meg puszilni a gyerekeidet.” Akikkel egyébként számos közös programot is bonyolíthatok, szóval akár már indulhatunk is, hiszen apának lenni jó, sugárzik Annamari szeméből.

Marci is éhezik, mert szerinte is egy apa legfőbb ismérve, hogy kenyér nélkül is nassolhat sajtot, sőt akár vastag szeletet is vághat a trappistából, de azért azt is megemlíti, hogy apának lenni azért sem rossz, mert „nem vagy egyedül”, valamint „Anyán kívül szerethetsz minket is”. Ő azért a nehézségeket is reálisabban látja; megemlíti például, hogy „mindent neked kell megszerelni”. Ráadásul nagyon együtt érző: a fülemet félti attól, nehogy egészen cakkos legyen, „mert a gyerekeid annyit rágják”.

S végül Borka szerint egyértelműen jó apának lenni, hiszen „vannak jó fej gyerekeid”, valamint különböző érdekes feladatokat kapok nekik köszönhetően; mint például ezt az írást is itt, ni. „Apa, ha kész lesz, majd feltétlenül mutasd meg” – teszi még hozzá. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy sokszor el kell viselnem a „cuppantós néniket” is, akik büngyülinek meg aranycicának nevezik a gyerekeket, de kis morfondírozás után arra is rájön, hogy őket nekik ugyanígy el kell viselniük, szóval egy-egy.

Összességében tehát ha egy apa képes túlélni az egész napos fülrágást, egész szép kis listát írhat össze, miért is jó neki. A lista alján sorakozó, apró-cseprő örömök effélék: van mellettem egy Anya… ketten sem vagyunk egyedül… játszhatunk és együtt lehetünk azokkal, akiket nagyon szeretünk… megölelhetjük a jó fej gyerekeinket…

De a hiteles szakemberek egybehangzó véleménye szerint a lista tetején, csúcsragadozóként egyértelműen és verhetetlenül egyetlen szempont trónol.

Szeretsz sajtot kenyér nélkül eszegetni?

Legyél apa, és bármikor megteheted!

(A cikk megjelent a Family 2014/3. számában.)