Ferenc pápa: A szeretet nem szavakból áll, hanem tettekből és szolgálatból!

A március 12-én délelőtt tartott szentévi általános kihallgatáson a Szentatya folytatta katekézissorozatát, amelyben az irgalmasság témáját biblikus szempontból járja körül. A mai alkalom témája az irgalmasság és szolgálat kapcsolata volt a lábmosás gesztusa alapján.

“Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Közeledünk húsvétnak, hitünk központi titkának ünnepéhez. János evangéliuma – miként hallottuk [Jn 13,12–14] – elbeszéli, hogy Jézus – mielőtt meghalt és feltámadt értünk – olyan tettet hajtott végre, amely bevésődött tanítványai emlékezetébe, ez pedig a lábmosás. Annyira váratlan és zavarba hozó gesztus ez, hogy Péter el sem akarja fogadni. Szeretnék megállni Jézus befejező szavainál: „Értitek, mit tettem veletek? […] Ha én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (Jn 13,12.14). Jézus így megmutatja tanítványainak, hogy a szolgálat az az út, amelyen járniuk kell, hogy a benne való hitben éljenek, és tanúságot tegyenek szeretetéről. Maga Jézus alkalmazta önmagára „Isten szolgájának” Izajás próféta által használt képét. Ő, az Úr, szolgává teszi magát!

Azáltal, hogy megmossa apostolai lábát, Jézus ki akarta nyilatkoztatni nekünk, hogyan bánik Isten velünk, és példát akart adni az ő „új parancsáról” (Jn 13,34), hogy tudniillik úgy szeressük egymást, amint ő szeretett minket, vagyis életét adva értünk. Maga János írja első levelében: „A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. […] Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1Jn 3,16.18).

A szeretet tehát a konkrét szolgálat, amelyet egymásnak nyújtunk. A szeretet nem szavakból áll, hanem tettekből és szolgálatból; alázatos, csendben és rejtekben végzett szolgálatból, amint maga Jézus mondta: „balkezed ne tudja, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). Ez magában foglalja azoknak az adományoknak a rendelkezésre bocsátását, amelyeket a Szentlélek adott nekünk, hogy a közösség növekedhessen (vö. 1Kor 12,4–11). Ezenkívül kifejeződik az anyagi javak másokkal való megosztásában, hogy senki ne szenvedjen szükséget. A megosztás és a rászorultak segítése olyan életstílus, amelyet mint a hiteles emberség útját Isten sok nem kereszténynek is sugall.”

A beszédet teljes terjedelmében a Magyar Kurír közölte.