A forradalom legkisebb hőse – Mansfeld Péter története

A forradalom leverését követően számos olyan törvény és rendelet született, amelyeknek célja az volt, hogy minél gyorsabban le lehessen folytatni büntetőeljárásokat, halálos ítéleteket – akár kiskorúak esetében is.

Az 1956. évi 32. törvényerejű rendelet kimondta, hogy akit a rögtönítélő bíróság bűnösnek mond ki, az automatikusan halálbüntetést kap. Innentől nem volt akadálya a koncepciós pereknek. A hírhedt 1957. évi 4. számú törvényerejű rendelet lehetővé tette, hogy a korábbiakkal ellentétben ne kelljen kivárni, hogy valaki betöltse a 20. évét ahhoz, hogy kivégezhessék: elég volt mindössze 16 évesnek lennie „bűnei” elkövetésekor, és 18 évesnek az ítélet végrehajtásakor.

Ennek a rendeletnek legismertebb áldozata Mansfeld Péter volt, aki 1941-ben született, így a forradalomban mindössze 15 évesen vett részt.

Mansfeldet eredetileg négy társával együtt akarták elítélni, de mivel Mansfeld magára vállalta az összes cselekedetet,  amivel a többieket vádolták, megmentette Blaski Józsefet, Furka Lászlót, Egei Attilát és Bóna Rezsőt.

Mansfeld Péter és 1956

Mansfeld Péter 1942 márciusában született Budapesten. Apját és nagyapját négyéves korában kényszermunkára, málenkij robotra vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak apja tért vissza. A férfi alkohollal igyekezett elfelejteni a Gulagon átélt szörnyű traumákat, emiatt azonban házassága tönkrement: Mansfeld szülei 1953-ban elváltak. Péter két testvérével az édesanyjával maradt. Esztergályosnak tanult, s 1956-ban a MÁVAG-nál ( Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) kezdett dolgozni.

A forradalom kitörésekor a Széna téri csoporthoz csatlakozott: fiatal kora ellenére ő lett a gépkocsis összekötő. November 4-e után fegyverek gyűjtésével foglalatoskodott, mert úgy vélte, ezekre szükségük lesz, ha újra kitör a forradalom. Később gépkocsikat lopott, amiért el is ítélték, de végül felfüggesztették. „Legsúlyosabb” akciójuk az volt, amikor 1957 február 17-én egy ugyancsak lopott autóval elrabolták Vekerdi Elek rendőr törzsőrmestert, akit végül sértetlenül elengedtek azzal a feltétellel, hogy ha feljelenti őket, végeznek vele.

A vádak Mansfeld Péter ellen végül a következők voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés, robbanóanyag rejtegetése, lopás, gyilkosságra való szövetkezés, hatósági közeg elleni erőszak, személyes szabadság megsértése, fogolyszökés, veszélyeztetés, lopás. Az ítélet első fokon, Guidi Béla bíráskodása alatt életfogytiglani szabadságvesztés volt, ám ezt másodfokon Vágó Tibor bíró halálbüntetésre módosította. „Elvtársak! Mi a Magyar Népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek az a kötelességük, hogy a proletariátus államát erősítsék és annak minden ellenségét, aki a proletárforradalomra kezet emel, kíméletlenül megsemmisítsük” – jelentette ki Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke az 1957-ben megtartott országos bírói értekezleten. És ennek a felszólításnak nagyon is eleget tettek a rögtönítélő bíróságok. Jogszerűségről, igazságosságról, megalapozott vádakról nincs értelme beszélni – ezek a terminusok diktatúrában értelmezhetetlenek és lehetetlenek.

Mansfeld Péter halálos ítéletét 1959. március 19-én mondták ki. (Ugyanekkor ítélték Blaski Józsefet életfogytiglani börtönbüntetésre. Őt 1963-ban szabadon engedték.) Mansfeld Péter ekkor éppen 11 napja töltötte be 18. életévét. A perítéletek során minden alkalommal jelen voltak igazságügyi orvosszakértők is, akiknek feladata az volt, hogy megállapítsák, egészséges és beszámítható-e az elítélt, s ez alapján végrehajtható-e az ítélet. Természetesen mindez ugyanolyan kegyetlen színjáték volt, mint maguk a koncepciós perek, hiszen a vádlottak egytől egyig súlyosan leromlott állapotban, sorozatos kínzatást követően kerültek a bíróság elé.

Mansfeld Péter estében az orvosszakértő, Fáber Viktor szakvéleménye így hangzott:

„Mansfeld Péter a hozzá intézett kérdésekre közölte, hogy 1941. március 10-én Budapesten született, anyja Esthó Mária. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése miatt folyt ellene eljárás. Teljesen egészségesnek érzi magát, érzékcsalódásokról vagy téves eszmékről nem tesz említést, rákérdezés után sem. Pirospozsgás fiatal férfi, testi és szellemi vizsgálattal semmiféle kóros eltérés nem észlelhető. Véleményem szerint a 18 éves Mansfeld Péter nem elmebeteg, nem szenved olyan megbetegedésben, mely miatt ítélet rajta végrehajtható ne volna.”

Mansfeld Péter

Az ítélet végrehajtása

Mansfeld Pétert kötél általi halálra ítélték, és amint az ítéletet kimondták, át is adták őt a hóhérnak. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a hóhér 9 óra 22 perckor kezdte meg a kivégzést, ám csak 13 perccel később, 9 óra 35 perckor jelentették a tanács elnökének, hogy Mansfeld meghalt.

Egy szabványos akasztás 1959-ben a következőképpen nézett ki: a kivégzésen kizárólag a hóhér, két hóhérsegéd, valamint hivatalos személyek (ügyészek, bírók, orvosok) lehettek jelen. Az elítéltet a bitófa alá állították egy emelvényre, majd a nyakába tették a kötelet. Ezután azonnal kirántották alóla a dobogót, miközben a két segéd egy másik kötél segítségével megnyújtotta a testet, hogy a koponya és a legfelső nyakcsigolya eltávolodhasson egymástól. A hóhér ebben a pillanatban egy gyors mozdulattal oldalra rántotta az elítélt fejét, hogy a nyúltagy elszakadjon, és az elítélt ne érezzen semmit. A halál beálltakor tehát az elítélt már nem szenvedett. Mindez néhány másodperces művelet volt csupán.

Mansfeld esetében azonban mindez egészen máshogy zajlott: a hivatalos személyeken kívül jelen voltak a nyomozók valamint a rendőrtiszti iskola egy szakasza is, hogy a tanulók láthassák, miként végez a rendszer ellenségeivel. A halálos ítélet felolvasást követően Mansfeld alól kirántották a dobogót, ám sem a hóhérsegédek, sem a hóhér nem mozdult: hagyták, hogy az elítélt 13 percen át fuldokoljon, a legnagyobb kínok közepette, míg végül megérkezett a megváltó halál.

Mansfeld Péter halálra ítélésének és különös kegyetlenséggel végrehajtott kivégzésének egyetlen célja volt: hogy a párt példát statuáljon, s bebizonyítsa, hogy senkinek, még egy gyereknek sem kegyelmez, ha az megpróbál keresztbe tenni a rendszernek.

Mansfeld Péter emlékét ma számos utca és szobor őrzi hazánkban.

Címlapfotó: Fortepan