Gyerek helyett kutya és macska

Érdekes beszélgetésnek voltam akaratomon kívül is szem és fültanúja. Két 30 év körüli ember (egy jólszituált nő és egy átlagos férfi) szemmel láthatólag hosszú idő után futott össze a villamoson az egyik szomorú őszi délutánon.

A párbeszéd:

NŐ: Hát veled mi a helyzet?
FÉRFI: Köszi, megvagyunk.
NŐ: Gyerekek?
FÉRFI: Ne hülyéskedj… manapság?
NŐ: Elkerekedett szemmell, meglepetten: De hát miért…?
FÉRFI: De van egy kutyánk és több macskánk is.
NŐ: Tényleg?
FÉRFI: Igen, és olyan édesek, amikor együtt játszanak. Képzeld, van, hogy először a kutya kergeti a macskákat, majd a cicák erednek utána és üldözik a kutyust…

Furcsa, de érdekes volt nekem, hogy a látszólag jó karriert befutó és tehetős nőt taglózta le, hogy miért nem vállalnak gyereket ismerőséék. Ugyanakkor szánalmasan hatott, hogy a vágyat, hogy szerethessünk valakit, hogy ápolgassuk, nevelhessük macskákban és kutyában találja meg egy-egy fiatal férfi, nő.

Azért is volt szimpatikus a nő hozzáállása, amiért nem lep meg, hogy a Ferrariban és a Porsche-ben nem látok sohasem gyermekülést…