Gyomorforgató tények a Gulagról

Az 1939 és 1956 között fennálló óriási táborrendszerben sok millióan szenvedtek és haltak meg – gyerekek, nők és férfiak, politikai elítéltek és köztörvényes bűnözők egyaránt. Mára a Gulag a XX. század egyik legsötétebb korszakának jelképé vált.

A nőknek „tábori férjet” kellett találniuk, ha túl akarták élni a Gulagon töltött éveket

A Gulag kegyetlen világa nem volt tekintettel senkire és semmire. Nem számított, hogy valaki fiatal vagy öreg, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista. Rengeteg nőt tartóztattak le a „nép ellensége” vádjával, és küldtek a büntetőtáborokba.

A letartóztatások, a kihallgatások és a deportálások során a nőket sokszor elválasztották családjuktól, férjüktől, gyerekeiktől.  A táborba megérkezve ugyanolyan kemény fizikai munkát kellett végezniük (szélsőséges időjárási körülmények között, ócska ruhákban és elégtelen élelmezés mellett), mint a férfi raboknak. Sok nő számára az jelentette az egyetlen esélyt a túlélésre, ha választottak maguknak egy „tábori férjet”, aki szexuális ellenszolgáltatásért cserébe védelmet biztosított nekik.

A rabokat rendszeresen dolgoztatták halálra

A Gulag rabjainak zöme nem volt hozzászokva a nehéz fizikai munkához, ám a Gulag-rendszer egyik fő célja éppen a szovjet termelés csúcsra járatása, valamint a kapitalista nagyhatalmak lepipálása volt, és ezt Sztálin éppen a 18 millió ingyen munkaerővel kívánta elérni.

A sokszor nem csak nehéz, de rendkívül veszélyes munka (ld. bányászat) mellé semmiféle biztonsági intézkedés, vagy védőruha nem járt – a halálos kimenetelű balesetek éppen ezért mindennaposak voltak, de rengetegen haltak meg a hidegtől, a betegségektől, a fertőzésektől, vagy egyszerűen az éhségtől.

Bárhol, bármikor, bárkit letartóztathattak és a táborokba küldhettek

A táborba vezető út mindig egy letartóztatással indult, a vádak pedig sokszor a legabszurdabb határokat feszegették. A túlélők visszaemlékezéseinek visszatérő eleme, hogy sem ügyvédet, sem magyarázatot nem kaptak, s a legtöbb esetben tárgyalás sem volt. Bárhol bárkit elkaphattak és felrakhattak egy vagonra – sportmérkőzésen, étteremben, utcán, munkahelyen, otthon, éjjel és nappal. A rendőrök mindössze pár percet adtak a vádlottnak, hogy összeszedje a holmiját, és már vitték is őket a nagy fekete autóban a végzetük felé.

Gyilkosság egy falat kenyérért

A szovjet társadalom – és maga Sztálin is – úgy tekintett a Gulag rabjaira, mint a kommunizmus nagy gépezetet akadályozó hibákra. A rabok (oroszul „zek”-ek) értéktelennek számítottak, és ennek megfelelően is bántak velük.

A rabok számára kiutalt ruha és élelem semmire nem volt elég. Mindez kombinálva az extrém hosszú munkanapok rendkívül nehéz robotjával és az időjárási viszontagságokkal azt hozta magával, hogy minden falat ételért élet-halálharc folyt a Gulag hierarchikus rendszerében, így sokan éppen ilyen „apróságok” miatt haltak meg a táborokban – mert nem akarták odaadni az erősebbnek a cipőjüket, kabátjukat vagy a ruhájukban rejtegetett kenyérdarabot.

PUBLIC DM ORIGINALS 31/05/2003 (P43) 1933 STALIN SLAVE LABOUR CAMP

Gyerekek és kisbabák a táborokban

Az orosz polgárháború alatt és után becslések szerint nyolcmillió civil vesztette életét többek között a háború miatt kialakuló éhínség következtében. Emiatt a 20-as, 30-as években mintegy hétmillió hajléktalan gyermek élt a Szovjetunióban. Sokakat arra kényszerített sorsuk, hogy lopjanak életben maradásukért. Emiatt azonban összegyűjtötték és a Gulagra küldték őket.

Sok gyerek született a Gulag táboraiban. Egy- vagy kétéves korukig az anyjukkal maradhattak, ám ezután kíméletlenül elválasztották őket az asszonyoktól. Az alultápláltság, a hideg és a betegségek megtették hatásukat – a gyerekek 90 százaléka meghalt hároméves kora előtt, a többiek pedig, akik valamilyen csoda folytán túlélték a rettenetes körülményeket, egész életükre testi-lelki roncsokká változtak.

via