Ha kiüresedett a házasság…

Férj és feleség vacsoráznak, a gyerekek már alszanak.

Férj: De nehéz nap volt ez! Jó volt már hazaérni, végre egy kis nyugalom!

Feleség: Jó is, hogy mondod, erről kellene beszélnünk, ha van kedved!

Férj: Ajjaj, rosszat sejtek… Van valami baj?

Feleség: Nem is tudom, hogy mondjam… Olyan sokat gondolkozom ezen mostanában.

Férj: Micsodán?

Feleség: Úgy érzem, mintha üresedne a kapcsolatunk!

Férj: Ezt hogy érted?

Feleség: Nem történik velünk semmi – úgy igazából! Csak mennek a napok, telik az idő, lépegetünk és közben nem történik semmi! Mintha csak „túlélnénk“ a hétköznapokat.

Férj: De hát minden rendben van, nem? A munkahelyed jó, a gyerekek jól tanulnak, a pénzügyekkel sincs most gond, a vállalkozás egész jól megy. Akkor mi a baj?

Feleség: Hát épp ez az! Hogy külsőleg minden rendben, közben meg fel sem tűnik, hogy csak élünk egymás mellett?

Férj: Mi hiányzik?

Feleség: Nem fejlődik sehova a házasságunk, úgy érzem. A barátnőmmel beszélgettem erről és ajánlott egy jó pszichológust, akihez elmehetnénk.

Férj: Pszichológushoz? Minek? Nem vagyunk mi bolondok! A barátnőddel meg a házasságunk titkos dolgairól beszélgettek?

Feleség: Látod, épp ez az! Most se a lényeggel törődsz, csak hogy mások mit gondolnak! Én szeretném, ha történne valami a kapcsolatunkban, és szerintem nem ciki segítséget kérni és elmenni egy pszichológushoz, akinek ez a szakmája.

Mit gondol a feleség?

„Na tessék, pontosan erre az értetlenkedésre számítottam, ez is jól mutatja, milyen nagy a baj. Egyszerűen nem érti, miről beszélek! Hol volt ő az előző kilenc évben?! Miért van az, hogy az Iliék tudnak normálisan beszélgetni fontos témákról, nálunk meg csak a hétköznapi témák kerülnek elő, mert ha mélyebb témába kezdek, akkor megkapom, hogy »ne jöjjek itt a lelkizéssel«? Olyan jó lenne, ha férjem ebben is a társam tudna lenni… Annyira vágyom már, hogy legyen a kapcsolatunkban valami más, valami mélyebb… Nagyon érdekes és szomorú is, hogy ebből semmit nem képes megérezni.”