Hiába, ilyen a rokonság (meg a baráti kör)!

Nem tartom magam összeférhetetlen nőnek, aki vég nélkül szapulja párja minden barátját, rokonát. Ám ha közös programról van szó, a kiterjedt rokoni körök, és a vegyes baráti társaságok közt való lavírozás azért igényel némi diplomáciai egyeztetést.

Ha mélyen magamba nézek, belátom, nehezen zárom a szívembe azokat a jómadarakat, akikkel a haveri sörözés hajnalig elnyúlik. Még kevésbé örülök, ha az illető kapcsolati válságban van, vagy megrögzött agglegény, és a kedvenc szlogenei között olyanok szerepelnek, mint: „sose bízz a nőkben”, „ne hagyd, hogy átvegyék az uralmat”, „inkább a szabadság”. Ellenben nagyon kedvelem azokat az úriembereket, akik felmutatható jeleit adják az érettségnek, például nappali fénynél is láttam már őket, legalább egyszer képesek voltak már bemutatni húsz évnél idősebb és negyven kilónál fajsúlyosabb lányt az oldalukon, van rendes munkájuk, és női társaság jelenlétében sem esik nehezükre jól érezni magukat.