Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan IV. rész

A Jónás Anna könyvéből részleteket közlő sorozatunk befejező része a kisgyerekkel együtt végzett házimunka idegőrlő és vicces pillanatait egyaránt felvillantja.

13. fejezet

Cérnával és cérna nélkül, avagy házimunka gyerekekkel

(részletek)

„Nem könnyű egyensúlyozni a gyerekezés és az otthoni teendők között? A megoldás: vond be a gyereket a házimunkába!” Jó szándékú tanács, semmi kétség. Csakhogy van itt két bökkenő. A kisebbik az, hogy „a gyerek” nem egy mekissajtburger állandó, kiszámítható összetétellel (és fixen 6 éven felüli életkorral), aki 365/24-ben bármikor szívesen csatlakozik hozzánk, ha nekiállunk valami házimunkának. (…) A nagyobbik az, hogy én nem mindig szeretnék kétszer annyi időt fordítani a házimunkára, mint amennyit feltétlenül szükséges. Márpedig karizmatikus kisgyermeki közreműködéssel erre elég nagy esély van.

Mindezzel természetesen korántsem azt akarom mondani, hogy hessegessük el a kicsit a porszívó közeléből − dehogy. Csupán érdemes tudatosítani, hogy a gyerekekkel közösen végzett házimunka sokszor éppen hogy lassítja, semmint gyorsítja a feladataink elvégzését – viszont fontos befektetés a jövőbe. (…)

AMIKOR VAN CÉRNÁNK…

…akkor jöhet a közös…

… portörlés

Cérnaigény: alacsony. Szerencsés a gyerekeknek is mikroszálas törlőt adni, hogy ne szálljon szanaszét a kis kezek által felvert por. A tollseprűt viszont csak onnantól érdemes rájuk bízni, amikor már megértik, hogy a porral telt jószágot (anyai felügyelet mellett!) az ablakon kívülkell kirázni, ami nem egyenlő azzal, hogy a tollseprűt (megfelelő testmagasság híján) az ablak alatti radiátornak csapkodjuk, ekképp végtelenítve a portörlés folyamatábráját. (A szivárványszínű, nyeles „tollseprű” több különböző méretből összeállított szettben is kapható, nálunk ez az ász: a gyerekeknél buliszámba megy a velük való portörlés.) (…)

…felmosás

Cérnaigény: közepes. Ha mi magunk a csavarókosaras felmosóvödör + mop felszerelést használjuk, a gyereknek jól jöhet egy kenyérvágó késsel elfűrészelt, szigetelőszalaggal „elszegett” felmosónyél, egy valódi (tiszta) mop és egy tiszta savanyúságos/tejfölös/homokozóvödör. Ha lapos fejű felmosót használunk, az egyszerűsíti a helyzetet, mivel azoknak a nyele általában állítható hosszúságú, így megússzuk a fűrészelgetést. De bármilyen szettet használjunk is, a lehető legtovább próbáljuk meg elhitetni a gyerekkel, hogy felmosni az üres vödörbe mártogatott száraz moppal is ér! Úgyis eljő majd  a pillanat, amikor már igaziból akar felmosni − ekkor próbáljuk meg rávenni, hogy eleinte csak velünk együtt gyakorolja a mopöblítés és -csavarás mesterségét (különben mi fogjuk gyakorolni az elárasztott előszoba szárogatását); továbbá, amíg meg nem tanul hátrálva feltörölni, figyeljünk rá, hogy csúszásgátlós lábbeliben veselkedjen neki a kőpadlós helyiségek felmosásának. (A száradás után esetleg hátramaradó apró lábnyomokat még mindig eltüntethetjük fektetés után. Vagy nem.)

…mosás

Cérnaigény: alacsony. Ha színek szerint mosunk, a szennyes szétválogatása jó alkalom lehet a színek tanulgatására. Nálunk viszont csak világos/sötét program van, egyiket a mosógépben, másikat a szennyeskosárban gyűjtjük. Hogy aktuálisan melyiket hol, azt a mosógépre tett hűtőmágnes jelzi: ha a fehér van rajta, akkor a világos ruhákat, ha a kék, akkor a sötéteket kell beledobálni. A gyerekeink még némi eligazításra szorulnak ugyan ebben a rendszerben, de azt legalább már mindketten megtanulták, hogy a szennyest ki kell vinniük a fürdőszobába. Színfogó kendőt a gépbe dobni, mosógépet bekapcsolni, kimosott ruhákat lavórba rámolni meg mindketten szeretnek.

…teregetés

Cérnaigény: közepes. Ha nem szárnyas, hanem emeletes, álló fregolink van, a legalsó szintre már a kapaszkodva állni tudó baba is rányomorgathat egy-egy zoknit (miközben lesodor négy bugyit, nem baj). Emellett adogathatja a csipeszeket − mindkét gyerekemnek ez volt az első, büszkén és boldogan végzett házimunkája. A nagyobbacska gyerek párosíthatja a zoknikat, kirázhatja, kiteregetheti a saját ruháit, és fel is csipeszelheti őket, ha kell, ha nem.

(Közbevetés. Mindenféle házimunkára igaz, hogy a gyereket elég sokáig a legkevésbé sem izgatja, ha felnőtt nézőpontból értelmetlen vagy nem hatékony, amit csinál. Egyesével letörölgetni egy könyv lapjait? Darabonként hurcolászni a kanalakat az étkezőbe? Egyenként vinni a helyükre a konyharuhákat? Miért ne? Keze van, ideje van, s jó esetben élvezi is, hogy ilyen sokat tud segíteni. Mi meg addig is nyugodtan csinálhatjuk, amit épp szeretnénk.)

…száraz ruha elpakolása

Cérnaigény: a ruhák mennyiségétől függően alacsony vagy közepes. Beszélni tanuló gyereknél jó alkalom a birtokos eset szórakoztató elsajátítására („Kié ez a póló?” „Tiém.” „És ez?” „Nekemé.”) Járni tanuló gyereknek is ideális házimunka: sosem fogom elfelejteni a kislányom küldetéstudattól világló arcocskáját, amikor a játék bevásárlókosarában először tologatta a megfelelő szekrények elé az elpakolandó ruhákat. (Persze az imént vázolt nem-baj-ha-nem-hatékony szemlélet jegyében egyesével is helyükre küldhetjük a gyerekkel a zoknikat, addig meg nyugodtan összehajtogathatjuk mondjuk a pulóvereket.) (…)

…ügyintézős telefonok lebonyolítása

Cérnaigény: magas, főleg ha a főnökünkkel/közös képviselővel/védőnővel folytatott válságmenedzselő beszélgetés közben 1. a nagyobbik gyerek hirtelen zokogni kezd, hogy „anya, gumiból van a fo-ho-ga-haam”, 2. a kisebbik ugyanebben a pillanatban a hosszabbítóba bukja a retrospektíve feleslegesnek ítélt tápszert, 3. mindeközben megpillantunk egy darazsat a gyerekszobában. Úgyhogy a telefonokat talán tényleg jobb alvásidőben intézni.

AMIKOR NINCS CÉRNÁNK…

…akkor az idealista (és időnként tényleg megvalósuló) forgatókönyv szerint a gyerekek szépen eljátszanak, miközben mi bepanírozzuk a húst. A dokumentarista (és időnként tényleg megvalósuló) forgatókönyv szerint viszont két és fél percenként cserélhetjük fel a panírozást katasztrófaelhárítással, vigasztalással stb.

Ha nyugalmasabb panírozásra vágynánk, érdemes (már megint) szoros megfigyelés alá vonni a gyerekeket, és kitapasztalni, a napnak mely szakában vannak el a legjobban egyedül (vagy legalább az egyik): ébredés után? oviból hazatérvén? Ez ad némi támpontot arra nézve, mikorra időzítsük a gyorsan és nyugodtan elvégezni vágyott teendőinket (vagy egy csésze jó teát…).

Az is beválhat, hogy ha reggel szükségünk van 20-30 nyugodt percre, előző este – mintegy véletlenül – a dohányzóasztalon felejtünk valami „kincset”: a gyerek életkorának függvényében mondjuk régi kulcsokat, kosárnyi sütikiszúrót, magazint, színes gombokat, rég nem forgatott képeskönyvet, fényképalbumot stb. Ha látjuk, hogy a kicsi sikeresen ráharapott a csalira, már rá is úszhatunk a dolgunkra (teánkra).

Szintén érdemes megfigyelni és kihasználni a gyerek aktuális mániáit. A kisebbikemnek például a hozzátáplálás időszakában heteken át az volt a hangyája, hogy – „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” alapon − kanállal akart kölesgolyót enni. Amíg tartott a muníció, azt csináltam, amit akartam (bár messzire azért nem mentem, hátha a nagy igyekezetben félrenyeli a bebűvészkedett golyót). Amikor ez elmúlt, heteken át gyakorolta, hogyan kell bekapcsolni az etetőszék biztonsági övének csatjait – egyszer 45 percen át teljes nyugalomban főztem mellette úgy, hogy időnként kikapcsoltam a diadalmas „hö!” kíséretében épp összecsattintott övet. Amikor pedig megtanult biztonságosan ülni, annyira megszerette a pancsolást, hogy olykor csak azért tettem be délután kettőkor egy kád habos-kacsás vízbe, hogy nyugton társasozhassak egyet a nagyobbikkal – anélkül tehát, hogy a kicsi feszt leszedné a tábláról a bábukat. Természetesen a fürdőszobában játszottunk, a nappaliból importált dohányzóasztalon. (Jelszó: miért ne? Miért is ne?)

Végül a családi varázsszer. Mindkét gyerekemnél nagyon-nagyon bevált a szobahintázással kombinált zene- vagy hangoskönyv-hallgatás: lakásunk enteriőrjéhez végtelenül sok hónapon át hozzátartozott egy-egy hintában üldögélő, elmélyülten hallgatódzó ded (Für Anikó Mazsola-lemezei rulez!). A gyerekek ezen hobbija legalább napi fél óra szabad felhasználású időkeretet biztosított nekem, a cédéőrület pedig máig megmaradt – és már hinta sem kell hozzá.

A férj kommentárja

Az apáknak az élet legalább három területén – a gyereknevelésben, a párkapcsolatban és a munkában – kellene párhuzamosan teljesíteniük, amihez a legszerényebb számítás szerint is három élet járna, mint a videojátékokban. Az anyáknak pedig a fentiek mellé általában nyakukba szakad még a háztartás is – a valóságban mégis mindannyian csak egyetlen cérnát kapunk, és azt cincálja felülről a főnök, oldalról a partner, alulról pedig a gyerek. Ha valakinek ezek után még marad annyi a spulnin, hogy a gyerek(ek)kel együtt kezdjen házimunkázni, szerintem máris kezdeményezhetjük legalábbis a boldoggá avatását.

Energiatúltengéses apukáknál mindenesetre fennáll a veszély, hogy a közös házimunka módszertani oktatássá silányul: a mindentudó családfő szerepét magamra öltve én legalábbis erős késztetést szoktam érezni, hogy az utódok számára morálfilozófiai összefüggésben is értelmezzem, hogy a szóban forgó tevékenységet miért éppen úgy kell végezni, ahogy. Amely szónoklatoknak (feleségem prognózisa szerint) néhány éven belül az lesz az eredménye, hogy a gyerekek már egyáltalán semmilyen kérdést sem fognak feltenni Apának, mert ő úgyis Ádámnál és Évánál kezdi, és végül úgy túlkomplikálja a dolgot, hogy ahhoz már egyetlen családtagnak sem lesz cérnája.

Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan
Európa Könyvkiadó
2990 Ft