Kálmán Babi, avagy „Bobbie” Kálmán, a menekült gyerek története

A menekült gyerek kezdeti színhelye Babi szülővárosa, Mosonmagyaróvár, az időpont pedig 1956. október 26-a, amikor a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, hogy szétoszlassák kormányellenes, a forradalmat éltető, de békés tüntetést. Babi épp hazafelé tartott az iskolából, amikor szembesül a sebesült vagy élettelen testek látványával: a tömegoszlatás áldozatait épp akkor szállították el a helyszínről, amikor ő odaért.

Otthon Babi teljes pánikban találta a családját, akik kétségbeesetten igyekeztek kideríteni, nem esett-e áldozatul valamelyik rokonuk a sortűznek. Kiderült, hogy az egyik nagynéni éppen hogy elkerülte, hogy lelőjék.

Babi és családja menekültként Németországban

Gyerekként Babi nem igazán értette, miért is történnek körülötte ilyen események, de azt felfogta, hogy nagy jelentőségük van. A mosonmagyaróvári sortűzben több mint száz embert öltek meg és további kétszázat megsebesítettek. Babit valósággal sokkolta, amikor saját házuk előtt egy reggel egy szovjet tankot talált.

Mivel Mosonmagyaróvár rendkívül közel van az osztrák határhoz, a várost a sortűz után megszállták a nyugatról érkező újságírók és a nyugatra tartó menekültek. Babi apjának is döntenie kellett: menjenek, vagy maradjanak? Eleinte nem tervezték, hogy elhagyják a országot, de november végére a megtorlások olyannyira szélsőségessé és általánossá váltak, hogy végül úgy határoztak, disszidálnak.

Első próbálkozásuk sikertelen volt: a szovjetek visszatoloncolták őket Magyarországra. Másodszorra nem autóval, hanem gyalog próbálkoztak átjutni a határon, a sötétség leple alatt. December 2-án éjjel indultak útnak. Órákig gyalogoltak sárban és hóban, lebukva és rettegve, valahányszor pásztázó fénycsóvát láttak vagy ugató kutyát hallottak, míg végre átjutottak Ausztriába, a szabad Nyugatra.

A Kálmán család eljutott Bécsbe, ahol ő és nővére egy vendéglátó családnál maradt, s ahol az osztrák család lányával szinte testvérekké fogadták egymást. Babi számára úgy tűnt, egész Ausztria szeretne tenni valamit a magyarokért. Bécs püspöke személyesen üdvözölte őket. A vendéglátók vacsorákra vitték a magyarokat, vagy sétákra a schönbrunni kastélyba. A két kislány a karácsonyt is itt töltötte, amíg szüleik elkeseredett harcot folytattak azért, hogy megkapják a vízumot más országokba, és megkezdhessék jövőjük tervezését. Végül ez is sikerült: pár héttel Ausztriába érkezésük után a Kálmán család megkapta a vízumot Észak-Amerikába.

Babiból odaát Bobbie lett, s felnőve neves kanadai gyerekkönyvíróvá vált. A könyv gondolata 2006-ban született meg Bobbie fejében, a forradalom 50. évfordulóján.

A menekült gyerek mind Kanadában, mind az USA-ban több kiadást megért, méghozzá gyerekkönyvként, rendkívül olvasmányos formában bemutatva, hogyan látta annak idején egy kilencéves kislány a forradalmat és az azt követő eseményeket. Kálmán Babi számos amerikai és kanadai gyermekhez eljuttatta könyvét, ám sajnos nálunk továbbra is várat magára a magyar nyelvű kiadás. Addig is, amíg kezünkbe vehetjük, álljon itt emlékeztetésképpen Babi egy mondata: “Azért írtam ezt a könyvet, hogy emlékeztessem gyermekeinket, hogy a szabadság drága kincs.”