Két hét sírás után is kitartunk

Minden szülő reménykedik, hogy az ő kicsinye gond nélkül lekűzdi az akadályokat. Hamar lesz szobatiszta, önálló öltöző és evő, az óvodában pedig ripsz-ropsz beilleszkedik. Nehéz elfogadni, ha ennek az ellenkezője igaz.

Óvónők elmondása szerint ritkább az a gyerek, akit sírás nélkül ott lehet hagyni egy óvodában. Sőt, nekünk azt is mondták, hogy teljesen normális reakció a gyerekünktől, hogy sír, hiszen annyira jó volt neki otthon anyával, hogy az lenne abszurd, ha nem tenné.

A reggelek kezdetben voltak a legnehezebbek, de az igazi csúcspont a második hét elején jött. Az első pénteken ugyanis azzal engedték haza, hogy olyan jó kisfiú volt, olyan szépen ette a répát az ebédnél, hogy most két napig nem kell jönni. Ő feltehetően a “nem kell jönni”-t raktározta el, mert hétfőn minden addiginál keményebb hiszti volt.

A keddi szülői értekezleten kiderült, hogy gyakorlatilag egész nap sír, nem is sír, pityereg. Egyedül a sarokban, csak zsebkendőért áll fel önállóan, kifújja az orrát, majd folytatja. Az udvaron csendesen szemlélődik a könnyfüggöny mögül, nem nagyon vesz részt a játékban, igaz, legalább a nagyira hasonlító óvovéni alkalmasint vigaszt nyújt neki.

Ezeket tudva újra fellobban bennünk, hogy nem hagyjuk tovább szenvedni szegénykét, hazahozzuk, anya itthon marad vele, majd csak megoldjuk valahogy.

Aztán jön a szerda, majd a csütörtök, és az eljövetelkor hihetetlen dolgokat hallunk: a gyerek evett, aludt, és a kiskonyhában még játszott is egy keveset a többiekkel. Pénteken újra megdícsérték, egyre kevesebb a napközbeni sírdogálás.

Biztos vannak szülők, akik nagyon határozottan képesek kiállni egy elhatározás mellett. Akkor is, ha megszakad a szívük, hogy a kicsi nem érzi jól magát, karikás a szeme és étvágytalan. Mi nem vagyunk ilyenek, az érzelmi “rally” folytatódik, de azért maradunk az eredeti tervnél: mégiscsak ovis marad a gyerek. De vajon mi lesz hétfőn?