Két tinilány és az egymilliárd dolláros projekt

Miután az egész országot, és a tengerpartot elárasztották a nejlonzacskók, Isabel és Melati Wijsen kampányba kezdett Balin a műanyagszemét ellen. Akkor 10 és 12 évesek voltak, most pedig még mindig csak 15 és 17, és elérték, hogy Indonézia évi egymilliárd dollárt fordítson a 17 ezer szigetből álló ország megtisztítására.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
környezetvédelem
2017. október 12. Dívány
Indonézia a világ második legnagyobb műanyag szennyezője Kína után, becslések szerint a 261 milliós ország minden lakosa évente nagyjából egy kiló hulladékért felelős, aminek nagy része az óceánban köt ki. Ez még azok számára is lehangoló hír, akiket egyébként hidegen hagy a környezetvédelem, Indonézia ugyanis a Korall-háromszög szívében fekszik, ami egyrészt a világon egyedülálló természeti csoda, az élővilág itt a legsokszínűbb, és nem utolsó sorban a korallzátony ökoszisztémája emberek milliónyi számára biztosít táplálékot. Az óceánba került műanyagot pedig megeszik az élőlények, és így bekerülnek a táplálékláncba – és ne legyenek illúzióink, az emberek ételébe is.

Ennek parancsolnak most megálljt: a 17 ezer szigetből álló ország mostantól évente egymilliárd dollárt szán arra, hogy 8 éven belül 70 százalékkal csökkentsék a vizekbe került műanyag mennyiségét.

Ezt az egész, műanyagok visszaszorítását célzó mozgalmat két tinilány indította el Bali szigetén. Szóval, mostantól, ha valaki azon kesereg, hogy ő kicsi ahhoz, hogy elérjen valami nagy dolgot, gondoljon Melati és Isabel Wijsenre, akik tíz és tizenkét évesen találták ki, hogy ez így nem mehet tovább, meg kell szabadítani szűkebb hazájukat a nejlonszeméttől. Azóta elérték, hogy az indonéz kormány is elköteleződjön a dolog mellett, vagyis jelenleg már sokkal többről van szó, mint néhány lelkes iskolás kampányáról. Még az is lehet, hogy végül tényleg megszabadul Indonézia a nejlonszeméttől. Ha pedig valaki Balira utazik, a repülőtéren, beutazáskor már ma felteszik neki a kérdést: „Van elvámolnivaló nejlonszatyra?”

Így kezdődött

Melati és Isabel Wijsen Balin élnek, és iskolába járnak. A testvérpár egyik nap kiemelkedő emberekről tanult, Nelson Mandeláról, Diana hercegnőről, Mahatma Gandiról, és hazafelé úton elhatározták, hogy ők is kiemelkedőek lesznek, méghozzá azonnal. Gondolkodtak, hogy vajon gyerekként mit is tehetnének, ami tényleg hatással van a világra, és akkor eszükbe jutott, hogy Balin az egyik legnagyobb probléma a műanyagszemét.

Balin naponta 680 köbméter műanyagszemetet termelnek, aminek kevesebb, mint öt százalékát hasznosítják újra. Az egyszer használatos nejlonszatyrok nagy része a csatornákba kerül, onnan a folyókba, végül pedig az óceánba, kisebb részüket pedig elégetik, vagy szétdobálják.

Kutatni kezdtek a témában, és hamar rájöttek, hogy tulajdonképpen nincs is szükség a műanyagszatyrokra, és láttak egy csomó példát is a világban, Hawaii-tól Ruandáig vagy Dublinig, ahol nemet mondtak a zacskókra.

 

Szükség van társakra, a második fázis

Így indult be a Bye bye Plastic Bags (Viszlát, nejlonszatyor!) mozgalom. Az első dolog, amit menet közben megtanultak, hogy egyedül nem megy, ezért társakat szereztek, méghozzá egy csapat hasonló gondolkodású gyereket, akiket bevontak a munkába. A Bye-bye Plastic Bags alakulatnak az egész szigetről lettek tagjai, a helyi és a nemzetközi iskolákból is, és együtt végezték a munkát. Aláírásokat gyűjtöttek személyesen és a neten, előadásokat tartottak, a tudatosságot hirdették a piacokon, fesztiválokon, és mentek a strandtakarításokra is. Emellett persze alternatívákat is kínáltak, osztogattak hálós szatyrokat, és olyanokat, amiket újrapapírból, vagy más, 100 százalékig szerves anyagokból gyártanak helyi vállalkozások.

 

A cikk itt folytatódik.