Kitört a vakáció!

Minden évben eljön a pillanat, amikor hivatalosan is elkezdődik a nyári szünet. Túl vagyunk az év végi témazárókon, a hegedű záró koncerten, a kamarazenei fesztiválon, a néptánc bemutatón, az osztálykiránduláson, az iskolai gálán, kihevertük a bizonyítvány okozta sokkot, „majd jövőre kijavítod!” felkiáltással belevetjük magunkat a nyár örömeibe.

De mit csináljunk azokon a napokon, amikor éppen nincsen tábor, a nagymamák nem érnek rá, a közös családi nyaralás pedig csak tervben van? A gyermekeimre szakadt szabadságban hogyan találja meg medrét és folyásirányát a könnyed semmittevés? Úgyis otthon dolgozom, majd elfoglalják magunkat valamilyen hasznos dologgal, elég nagyok már, feltételezem. A helyzetet nehezíti, hogy a szomszédban építkeznek, így kellemesebb helyet is el tudok képzelni nyáron, mint a társasház 4. emeletét 35 fokban.

Miután átfutottam a maileket, elkezdem írni a cikket. Lássuk csak, a mai témánk a munka-magánélet összehangolása gyakorlati szempontból. „Anya, Öcsi megevett egy csomag rágót!” – szakította félbe gondolataimat egy hang a szobából.

Hol van már az az idő, amikor elsőszülöttem egyéves korában a cipős dobozban talált átlátszó golyócskákat evett, és remegő kézzel hívtam a toxikológiát, hogy ez mennyire mérgező? Túléli? Most csak annyit válaszolok nyugodt hangon: „Igyál rá vizet!”

Vissza a témánkhoz. Tehát nagyon fontos a hatékony időgazdálkodás és a napirend, írjunk tervet, amit következetesen betartunk. „Anya, Öcsi vízipiszolyozik a teraszon!” Jaj, a szomszéd nénit ismerve nem fog örülni, hogy hideg zuhanyt kapnak a féltve őrzött rózsái. Miután új célt találunk a vízipisztolynak, leülök a gép elé. „Anya, Zsófika megette a csokimat!” De az az enyém, de nem, de ő kezdte, de… A jogviták rendezése és a romok eltakarítása után folytatom.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!