Korán érkezők: milyen, ha koraszülött babád van?

Írországban évente 4500 baba (minden tizedikből egy) születik a 37. hét előtt. Az aprócska emberkék és szüleik számára igen nagy kihívásokat tartogathat az első időszak. Személyes történet következik egy édesanyától.

Amikor egy szülőpárnak kisbabája születik, mindkettőjük fejében megfordul a gondolat, hogy hogyan fog gondoskodni egy ilyen pici és törékeny gyermekről. A koraszülöttek szüleinél ez a kérdés még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen a 37. hét előtt érkező babák sokszor alig nagyobbak szüleik kézfejénél.

Allison Fegan Molloy az Ír Koraszülött Babák nevű karitatív szervezet elnöke és alapítója. Két fia van, Cillian (9) és Oisin (6), akik mindketten koraszülöttként jöttek a világra.  Allison a mai napig pontosan emlékszik, hogy amikor először látta meg a fiait, a legerősebb érzés a tehetetlenség volt benne.

„Cillian a 30. hétre született és azonnal a koraszülött intenzívre került, ahol hat hetet töltött. Először egy fotót láttam róla, amin elég nagynak tűnt. Aztán később beengedtek hozzá, és amint megpillantottam, könnyekben törtem ki, mert ott szembesültem vele, valójában mennyire picike a kisfiam. A gyomra teljesen behorpadt, szőrös volt és ráncos és piros, a lábai pedig elképesztően vékonykák voltak. Valósággal sokkolt a látvány. Az orvos közben valami agyi vérzésről beszélt, de hatszor kellett elismételnie a szavakat, mire eljutott hozzám az értelmük.

A szülés előtti napon Allison egyetlen gondja az volt, hogy milyen nevet válasszanak férjével születendő babájuknak. Aztán egyszer csak megkezdődtek az összehúzódások…

„Amikor Cillian elérte a 40. hetet, megműtötték sérvvel. Ezután agyhártyagyulladást kapott, és majdnem meghalt. Rettenetes volt nézni, hogy a gyönyörű kisfiunk küzd a halálos betegséggel. Minden vénája összeesett, ezért mélyvénás kanült vezettek a nyakába, a kis haját pedig leborotválták. De túlélte. Ezután még nagyon sokáig jártunk klinikáról klinikára, hogy a koraszülöttségéből adódó betegségeket kezeljék. Egy ún. késleltetett vizuális érettség nevű szindróma miatt nyolc hónapot kellett várnunk arra, hogy Cillian lásson és először ránk nézhessen.”

Ahogy teltek a hónapok, Cilliannak rendszeresen hallásvizsgálatra kellett járnia, mivel az agyhártyagyulladás a hallását is tönkretette. Koraszülöttsége miatt állandóan beteg volt – első két évét tulajdonképpen kórházakban töltötte kis megszakításokkal. „Mindent fertőzést elkapott, amit lehetett.  Amikor kétéves lett, görcsölni kezdett és epilepsziát állapítottak meg nála. Ekkor született második koraszülött babánk, Oisin.”

Oisin a 31. héten kött a világra. Ezútta Allison már sokkal jobban kezelte a helyzetet, hiszen tudta, mi vár rájuk. És folytatódott a kórházi kezelések végtelen sora – immár két kisgyerekkel. Vannak olyan betegségeik, amelyeket sosem lehet gyógyítani. Cilliannak érzékelési és beszédproblémái is vannak. Oisin születés után egy ideig nem fejlődött. Mindkét fiúnak súlyos látási gondjai vannak és előrehaladott asztmája. Allison azonban boldog.

„Az elmúlt kilenc év nehéz volt. Amikor koraszülött babád van, az anyaság is nagyon más, mint egy időre született kicsi esetében. Cilliannal még ma is rendszeresen járunk kontrollra és fejlesztésre. Mindez azonban nem számít, mert Cillian egy gyönyörű, okos és szellemes kisfiú és teljes szívünkből szeretjük őt. Ugyanez igaz Oisinra is, akiről kiderült, hogy különlegesen magas az IQ-ja.”

„A fiúk születése és léte megváltoztatott, de, ha néha nehéz is, a világon semmin nem változtatnék velük kapcsolatban.”

Forrás: Independent (via)