A legboldogabb ember karácsonya a Gulágon

Egy pap számára az őt fölnevelő család megszűnik akkor, amikor pappá szentelik. Ha szerzetes, akkor az elöljárója lesz számára az apa, a többiek a testvérei. Ha egyházmegyés pap lesz, akkor a püspök az elöljárója, az egyházközségének tagjai a testvérei.

Szoros, szeretetközösséget kell építenie, hiszen ahogy a közösség tagjai rajta keresztül kapnak Isteni szót, bátorítást, szeretetet, úgy Ő is a közösségre van utalva. Ha egy közösség szereti, támogatja a papját, akkor harmonikus, nagycsaládi életet élhetnek. Placid atya számára 10 éven át ez a családi közösség a lágerlakó sorstársak, véletlenszerűen összesodródott csoportja volt.

Olofsson Placid 1939-es pappá szentelése után Budapesten a bencés gimnáziumban kezdte meg tanári szolgálatát. Az első évfolyam osztályfőnöke lett, itt egy osztályba 68 gyerek járt.

„10 évet kaptam. Placid”

Ezzel egy időben a Slachta Margit féle szociális nővérek egyházi tanácsadója volt. Mivel az akkori választási küzdelmekben tevőlegesen is részt vett, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A pannonhalmi főapát, Kelemen Krizosztom, Placid atyát hazarendelte Pannonhalmára, gondolván, hogy akkor talán nem lesz annyira szem előtt. Mégis 1946 júniusában a gimnáziumi szobájában tartóztatták le.

Először az ÁVH az Andrássy út 60-ban, éjjel nappali verések és kínzások közepette próbált vallomást kicsikarni belőle, de azt a verőemberek nem voltak hajlandók elárulni, miről is kellene vallani. Miután így nem jutottak semmire, átadták a megszálló Szovjet hadsereg kihallgatóinak. Itt is össze-vissza verték, de legalább kiderült, hogy egy nagyobb szabású koncepciós per egyik vádlottja, melyben a tagokat többek között egy szovjet katona meggyilkolásával, terrorcselekmények előkészítésével és összeesküvéssel is vádolták. Ez utóbbit később visszavonták, mert egyetlen szereplőt sem ismert személyesen. Bár egyes szovjet vádlók szerint az összeesküvés magas iskolája, ha a szereplők nem is ismerik egymást…

1946 szeptember elején kész volt az ítélet: két fiatalt gyilkosságért kivégeztek, a többiek a Gulágra kerültek. Placid atya 10 évet kapott. Először Sopronkőhidára szállították őket. Az atya a vonatból kidobott egy kartonpapírra írt üzenetet: „10 évet kaptam. Placid.”Az üzenet eljutott az édesanyjához.

Placid atya 1933-ban a családjával

Mi a célja az Úristennek?

Placid atya legnagyobb problémája az első perctől az volt, vajon mi a célja az Úristennek ezzel az egész eseménysorral. Ő paptanár akart lenni, diákokat szépre, jóra oktatni, mit fog ő a Gulágon tenni? Mi lesz az ő feladata?

Az első megvilágosodás még a kihallgatások alatt érte. A wc-k takarítására osztották be, hiszen ha ezt egy reverendás pap csinálja, az még csak növeli a kiszolgáltatottságát. Ahogy takarított, meghallotta, hogy az egyik orosz őr dúdolgat magában. Arra gondolt, ezt ő is megteheti. Addigra már azt is tudta, hogy a folyosó végén a halálra ítéltek vannak, így mikor a takarítás közben arra részre érte, egy népdal dallamára elkezdte énekelni, hogy itt egy katolikus pap takarít, aki gyónni akar az bánja meg bűneit, és ő feloldozza.

Később, Sopronkőhidán az egyik rabtárs, aki abban a cellában volt, elmondta, hogy micsoda enyhülést jelentett a számukra, hogy ha már a rabtartóikkal, a sorsukkal nem tudtak megbékülni, legalább Istennel rendezni tudták a számlát. A cella hangulata a kétségbeesésből a megnyugvás felé fordult. Ekkor értette meg, hogy az Ő feladata lesz, hogy tartsa a lelket e többiekben, segítsen nekik haza jutni.

A túlélés szabályai

A lágerben hamar kialakították a túlélés 4 szabályát:

1.) A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2.) Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3.) Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4.) A negyedik szabály: akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

Tábori lelkészként

A szabályok a beszélgetések közben alakultak ki, a közösség maga fogalmazta meg, mire van szüksége a túléléshez. Az már örömek számított, ha a levesbe kettővel több krumpli darabka jutott, vagy ha motozáskor nem kellett levenni a sapkát -30 fokban. Olimpiát rendeztek, és bizony volt olyan nyertes, akinek 1 nap alatt tizenhat örömöt sikerült összegyűjtenie. A tizenhetedik az volt, hogy aznap nem ért rá szenvedni, mert a tizenhat örömöt ismételgette, nehogy elfelejtse őket.

Placid atyának nagy gondot jelentett, hogy hogyan tudja megoldani a napi misézést. Először a lengyel foglyoktól sikerült ostyát szerezni, mert náluk karácsonykor szokás, hogy egy nagy ostyát a család létszámának megfelelően széttörnek, és azt megeszik. Ezzel jelzik az összetartozásukat. Később észrevette, hogy az egyik fiú nem eszi meg a kenyeret, ami ott majdnem egyenlő volt az öngyilkossággal. Placid atya rákérdezett, hogy miért osztja el a kenyeret? A fiú elmondta, hogy Ő ortodox zsidó, és Jom Kippur előtt 6 hétig nem ehet kenyeret, csak maceszt. A moszkvai izraelita hitközség küldi neki. Placid atya már tudta is honnét lesz ostya.

De a borral még mindig gondban volt. Ebben Pater Leoni, egy olasz jezsuita atya jött e segítségére:” Te nem tudtad, hogy 1942-ben XII. Piusz pápa rendeletet hozott, mely szerint szélsőséges esetekben nem szükséges a kiérlelt bor, elég a szőlőlé is?” Hát azt nem volt nehéz szerezni a kaukázusi foglyoktól, az ő csomagjukban mindig volt szőlő. A második évtől minden hajnalban tudott misézni, reggel pedig meg tudta áldoztatni azokat, akik kérték. Később a közelben lévő női tábor lakói is hozzájuthattak az oltári szentséghez, mert az orvos mind a két tábort látogatta, átvitte a szentelt ostyát a női részlegbe, ott pedig egy apáca megáldoztatta az asszonyokat is.

Nehéz karácsony és spontán tűzijáték

A lágerben mindig az ünnepek voltak a legnehezebbek, ezek közül is leginkább a karácsony. A Szovjetunióban nem ünnepelnek karácsonyt, viszont január elsején fenyőfa ünnep van, ilyenkor minden nagyobb város főterén felállítanak egy nagy fenyőfát, a Fagyapó pedig ajándékot hoz az úttörőknek. Placid atya arra gondolt, hogy ha együtt igyekeznek, talán sikerülhet egyszer megünnepelni a karácsonyt.

Ekkor a festőműhelyben dolgozott. A főnökének volt egy nagyon beteg, 4 éves kislánya. Az atya megkérdezte, hogy megengedné-e neki a főnöke, hogy a kislányának, ajándékba, fessen egy karácsonyfát. Persze kapott rá engedélyt. Úgy készítette a fát, hogy 24-én este el tudja még vinni a rabtársaknak a barakkba.

Az egyik rab külső munkán volt kint, és nagyon boldogan jött vissza, mert talált egy hüvelykujjnyi gyertyacsonkot a kerítés mellett. Na, akkor gyertya már van. Díszeket úgy adtak össze, hogy a mindenki eltett egy picit a kenyérbélből, és valami kis formára alakította. Sütemény úgy lett, hogy a kenyérhéj darabkákra a heti cukorfejadagjukból szórtak néhány kristályt, a kolbászhoz pedig a grúzoktól kért egy gerezd fokhagymát, bedörzsöltek vele néhány kis kenyérkockát.

Karácsony előtt még nem tudták, hogyan fognak tudni egy kicsit magukra maradni és ünnepelni. Ennyi magyar egy kupacban énekel és imádkozik, ebből biztos, hogy baj lesz, ez összeesküvés. Ám egy nappal az ünnep előtt két fiatalember vigyorogva jött az atyához: megvan a megoldás! A láger áramfejlesztőjében 24-én ők lesznek szolgálatban, estére tudnak majd egy kis áramszünetet csinálni. Amíg megjavítják az áramfejlesztőt, és újra lesz fény, addig össze lehet gyűlni a sötétben, sőt! Ilyenkor a négy őrtoronyban színes rakétákat kell fellőni, hogy ne lehessen szökni, így még egy kis tűzijátékra is van kilátás.

Pompás ünnepség volt! A kicsi gyertyacsonkot a papírmasé karácsonyfa elé tették, így a fa a sötétben hatalmas árnyékot vetett a barakk falára. Énekeltek, imádkoztak és sokat sírtak, de mégis az egyik legszebb karácsonyuk volt.

Placid atya

Sztálin halála után sokan hazajöhettek, de Placid atya szabadulása csak 1955 szeptemberében jött el, akkor mikor már minden magyart hazaengedtek a lágerből. Placid atya azt állítja: Ő azért volt a legboldogabb fogoly az egész Gulág rendszerben, mert pontosan tudta, ez itt az Ő életfeladata, Istentől kapta, és teljesítette.

(Forrás: Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete (2204; Papirus Book)

(Olofsson Placid atya előadása)