Miért nem gyakori az otthonszülés Magyarországon?

Az otthonszülés misztériuma és gyakorlata állandó téma Magyarországon. Sokan a bensőséges születés élményét látják benne, a természetes környezet jótékony hatását a babára és a mamára. Vannak, akik ellenzik, általában a megfelelő felszerelést, egészségügyi ellátást hiányolják. Pedig az otthonszülésről szóló kormányrendelet egyértelmű és biztonságos feltételeket szab. Akikkel a témában beszélgetünk: Görbicz Adria, bába, szülésznő, Bábakalács Születésház és Vincze Felícia, szülésznő, bába.

Családháló: Milyen feltételekkel lehet ma Magyarországon az otthonunkban szülni?

Görbicz Adria: Az otthonszülést a 35/2011 kormányrendelet szabályozza. Ennek értelmében minden alacsony rizikójú várandós, akinek az otthonától legfeljebb 20 percre van szülészet és van hideg-meleg vize és angol WC-je, szülhet otthon.

Vincze Felícia: Az intézeten kívüli szülés feltétele elsősorban egészséges kismama és magzat, problémamentes várandósság. Ez azt jelenti, hogy az anya anamnézisében nem szerepel olyan tényező, ami magas kockázatúvá tenné, azaz a magzat spontán fogant, ha volt korábbi terhessége, akkor az nem császármetszéssel fejeződött be, nincs olyan betegsége, amely a komplikációk esélyét növelné, például krónikus magas vérnyomás, inzulinfüggő cukorbetegség, szívbetegség, epilepszia, stb. és jelenlegi várandóssága alatt sem jelentkezett olyan rendellenesség, mely a szülés folyamatára negatív hatással lehetne.

CSH: Miért nem választják többen ma Magyarországon az otthonszülést?

GA: 2000 óta nagyjából ugyanannyian – évi kb. 300-an – választják az otthonszülést, ennek pedig elsősorban az az oka, hogy nem nő a bábák száma és az országban vannak területek, ahol nincsen otthonszüléssel foglalkozó bába (pl. Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza).

VF: Elsősorban az információáramlás hiánya, illetve a megfélemlítés áll a háttérben. A kismamák nincsenek tájékoztatva arról, hogy ilyen lehetőségük is van. Belekerülnek egy rendszerbe, amiből nagyon nehéz kiszállni, még kilátni is szinte lehetetlen. A másik fontos tényező véleményem szerint a szakma és a környezet negatív véleménye az intézeten kívüli szülésről. Az álláspontjukat pedig sokan anélkül fejezik ki, hogy valójában tudnák, miről van szó. Nem ismerik, milyen ellátást adunk, milyen felszerelésünk vagy éppen szaktudásunk van.

CSH: Önök mely területeken látják a hiányt, a problémát?

GA: Az egész országra nagyságrendileg 10-en vagyunk bábák. Ennyien nem tudunk sokkal több várandóst tisztességesen ellátni. A nehézség főleg abban áll, hogy a bábaság egy évi 365 napos 24 órás munka, és a mai világban nagyon kevesen akarnak így élni. Azt kevesen vállalják, hogy emellett a hivatás mellett nem tudják előre megtervezni a szabadidejüket, vagy az is probléma, hogy sosem kapcsolhatják ki a telefonjukat. Emellett kevés a társadalmi megbecsülés, alacsony a jövedelem és folyamatos a jogi bizonytalanság. Ki akarna ilyen munkát végezni? A rendelet 5 éve alatt egyetlen orvos sem és teljesen egyetlen szülésznő sem jött át a kórházból az otthonszülésbe. A kórházban legalább hálapénzük van és jogi biztonság.

VF: Az egyik lényeges terület a hiteles tájékoztatás, ahogyan ezt fentebb említettem is. A másik a finanszírozás. Érthetetlen az elzárkózás ettől, hiszen egy intézeten kívül világra jött baba is ennek az államnak lesz a polgára, itt fog felnőni, élni és dolgozni. Még egy fontos területet szeretnék említeni, ez pedig az intézeten kívüli szülészeti ellátás és önálló szülésznői munka irányelvének évek óta húzódó elfogadása. Az irányelv elkészült, nemzetközileg elfogadott protokollokra épül a magyar viszonyokat ésszerűen figyelembe véve. A szakma azonban szabotálja a megjelentetését, mely etikátlan lépéssel tudatosan hátráltatja azt, hogy egységes, evidenciákon alapuló ellátást adjanak a szülésznők.

CSH: A társadalombiztosítás nem támogatja. Ez is lehet hátráltató tényező a kismamáknál?

 VF: Természetesen lehet hátráltató tényező.  Jelenleg a teljes ellátásunk díja 180 ezer forint, mely a várandósgondozást, szülészeti ellátást, és hat hétig a gyermekágyi ellátást fedezi. Ez akkora összeg, hogy sok család számára megterhelő lehet, és ami miatt csak kórházi szülés jöhet szóba számukra.

CSH: Miként látja, a társadalom elfogadja az otthonszülést?

VF: Egyre inkább elfogadja. Minél többen átélik az otthonszülés meghittségét és háborítatlanságát, annál többen szeretnék ezt az utat választani. Természetesen mindig lesznek, akik nem, számukra nem ez a megfelelő út. Ez így is van rendjén. A nagyszerű az, hogy van választási lehetőség, már csak azt kellene elérni, hogy erről tudjanak is a kismamák.

CSH: Az alapvető jogok biztosának hivatala azt nyilatkozta a napokban, hogy az államnak meg kell teremtenie a valódi választás lehetőségét a kórházi és az otthonszülés között, ez ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint teljes mértékben nem adott. Székely László ombudsman egy civil szervezet beadványa kapcsán nyilatkozott. Ez a dokumentum azt állítja, hogy az intézményen kívüli szülést szabályozó joganyag rendelkezései diszkriminatívak, a gyakorlat pedig sérti az emberi méltóságot, mivel a társadalombiztosítás nem támogatja az otthonszülést, így azzal csak a jómódú családok tudnak élni. Mi erről a véleménye?

GA:Az ombudsman nem a szabályozást kritizálta, hanem hogy a szabályozás a finanszírozást úgy rendezi, hogy minden költséget a várandósnak kell viselnie. Pedig az otthonszülést választók is tb-fizetők és a szülés alapellátás. Ha én segédkezem egy szülésnél, nekem miért nem jár az OEP-tól ugyanannyi pénz érte, mint a kórháznak? És akkor ezt nem a várandósnak kellene megfizetnie. Hiába lehetne elvileg egyenrangúan az otthonszülést választani, ha gyakorlatilag ez többletköltség vállalásával jár, akkor ez a választás nem egyenrangú. Ezt kritizálta az ombudsman. Tudja, ha választhat egy zöld és egy piros alma között, de ha a pirosat választja, akkor kap egy pofont (vagy fizetnie kell 150000 Ft-ot), akkor a zöldet fogja választani, nem?