Miért szívatják a közteresek a szülőket?
Nemrég Budapest főpolgármestere megemlítette: nem nézi jó szemmel, hogy az iskolák környékén kényszerhelyzetben lévő szülőket büntetnek a közterület-felügyelők. A témával az elevenemre tapintott, elmesélem, miért.
A nagyobb gyerekem Sopronban járt óvodába. Sopron szinte teljes egészében fizető parkoló övezet, ami jórészt belátható: elképesztően sok a (bevásárló)turista, magyar szót szinte alig hallani, végül is miért ne lehetne pénzt kérni a közterület használatért, úgy is, mint parkolás?
Csakhogy, ennek megfelelően az óvoda környéke is parkolóövezet volt, ami minden reggel egy meglehetősen bizarr rituálét vont maga után. Leparkoltam az ovi előtt, kiemeltem az autóból a csecsemő kisfiamat, majd kibújt a hároméves kislányom is. Elsétáltunk az 5-20 méterre lévő parkolóautomatához, megváltottam a jegyet.
Közben a lányomat folyamatosan szóval tartottam, hogy eszébe ne jusson kiszaladni az útra, vagy elcsellengni mellőlem. Több kezem ugyanis nem volt, amivel őt is foghattam volna, egyikben a babát tartottam, másikkal az automatát nyomkodtam. Aztán visszasétáltunk az autóhoz, kinyitottam az ajtót, betettem a szélvédő mögé a pakolócédulát (a hároméves még mindig szabadon állt mellettem, miközben a frász kitört, nehogy kiszaladjon), majd besétáltunk az oviba. Eléggé stresszes volt.
Mára persze már az sms-parkolás miatt ugyanez könnyebb, csakhogy drágább is. Alkalmanként egy kényelmi díjjal drágább, az összeg a használt az alkalmazástól is függ, de 20 munkanappal és naponta két parkolással számolva már ezresekről beszélünk, és ez még nem a parkolás, csak a kényelmi díj.
Délben, mivel a gyereket ebéd után hazavágták, mondván, anyuka úgyis otthon van, a félig alvó, esetleg az álmosságtól ordító csecsemővel a karomon ismételtük meg ugyanezt a procedúrát, amit az tett izgalmassá, hogy ha nem végeztek az ovisok az evéssel, kifutottunk az időből, és rohanhattam ki az automatához, meghosszabbítani a parkolást.
Nem volt egy leányálom, utáltam minden percét. Sőt, annyira beleégett a tudatomba ez a napi kétszeri, jól kitervelt anyaszívatás, hogy az iskolaválasztásnál már komoly szempont volt az is, hogy semmiképpen se álljon az intézmény parkolóövezetben. További nyolc/tíz éven át ugyanis nem vagyok hajlandó minden reggel és délután fizetni azért, (vagy sok tízezerért éves bérletet venni), mert kiszórom és begyűjtöm a gyerekeimet az iskolából. Nem beszélve a parkolóhely keresésről és a cédulával rohangálásról oda-vissza.
És akkor még csak egy intézményről beszélünk, és bele sem szeretnék gondolni a kolléganőm helyzetébe, aki ezt naponta kétszer két intézménynél játssza el, mert az ovi és az iskola is fizetőzónában van – de persze nem ugyanabban a zónában. Ő úgy számolt, hogy a minimálisan bedobható 100 forinttal kalkulálva (ha órából veszi a jegyet) napi kétszer 200 forintot, vagyis havi 8 ezer forintot parkol el. Ha sms-ben veszi a jegyet, az összeg valamivel kevesebb, hiszen nincs minimum, viszont a kényelmi díj elviszi a megtakarítást, igaz, a dolog sokkal kevésbé macerás, mint mindig a százasokat gyűjteni és az automata meg a kocsi között szaladgálni.
