MintaPinty: “Szeretünk együtt muzsikálni, ami ad egy pluszt nekünk is, és a közönségnek is.”

A MintaPinty Zenekar oszlopos tagjával Hostyánszky Gyurival a zene mindent átható erejéről, a gyerekek zene iránti fogékonyságáról beszélgettünk és az örömről, ami a színpadra lépést minden alkalommal megelőzi, és követi.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
történetek
2016. június 17. Vajda Boglárka

A MintaPinty Zenekar oszlopos tagjával Hostyánszky Gyurival a zene mindent átható erejéről, a gyerekek zene iránti fogékonyságáról beszélgettünk és az örömről, ami a színpadra lépést minden alkalommal megelőzi, és követi.


Családháló: Mikorra tehető a zenekar születése?

Hostyánszki György gitár, ének (MintaPinty Zenekar):Körülbelül 2008 végére, 2009 elejére tehető, ketten indítottuk útjára a zenekart, Rizik „RizsA” Attilával (ütőhangszerek, gitár, ukulele, herfli, ének). Mi alkotjuk a zenekar gerincét.

CSH: A barátságotok fontos alappillére az együttesnek?

HGY: A barátságunk a 90-es évek elejére vezethető vissza, akkor jártunk a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karára. Ott alakítottuk az első rock zenekarunkat. Mi akartunk lenni a legmenőbb együttes a popszakmában.

Egyszer, egy óvodai gyakorlat során megkértek bennünket, hogy játsszunk a gyerekeknek hangszeren. Annyira tetszett a gyerekeknek és a többieknek is, hogy végül ezt az utat választottuk. A hosszú évek alatt a zenekar tagjai többször cserélődtek.

Tíz éves kihagyás után újra találkoztunk RizsÁval, akkor merült föl a MintaPinty zenekar ötlete. A harmadik oszlopos tag, Földes Gabi (a szerk: Földes Gábor – nagybőgő, basszusgitár) Ő készítette a zenekari felvételeket, és egy idő után úgy hozta az élet, hogy ő is csatlakozott hozzánk. Hárman alkotjuk a zenekar tengelyét. Rajtunk kívül van két „énekes pacsirta”, akik most Vincze – Fekete Vera és György Andi, akik az énekeseink.

A barátságra visszatérve: az elmúlt 20 év alatt nagyon sokat átéltünk együtt. Andi egy kis kihagyás után másodszorra is csatlakozott a zenekarhoz, Vera teljesen új, vele azonnal megtaláltuk az összhangot. Közhelynek hangzik, de azonnal megvoltak a közös energiák, amik elősegítették a zökkenőmentes munkát. Könnyedén beillett a csapatba.

CSH: Szerinted a barátság vagy a szakmaiság számít egy zenekar életében? Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy együttes?

HGY: Hosszú évek távlatából ezt nehéz megmondani, sok összetevője van. Kell a barátság és a szakmaiság is. Na és, ahogy mondani szokták: az az x faktor – titkos összetevő -, ami kell még pluszba. A barátság persze nagyon sokat segíthet, hiszen az emberek össze vannak kapcsolódva lelkileg. Elkezdek egy dallamot, a másik befejezi. Ez kell a sikerhez, és a közös munkához is. A szakmaiság is kell: hangról-hangra gyakorolunk, egy-egy próbán addig megyünk, amíg az nincs rendben. Amíg hiba van benne, addig gyakorlunk.

Ami nagyon fontos még: a kompromisszumra való készség meg kell, hogy legyen a tagokban. Az fontos még, hogy a zenekar többi tagja kimondhassa: ez a hang ide való ehhez a szöveghez, nem ahhoz: és ne legyen ebből sértődés.

A barátság, és az egymás munkája iránt való alázat, ami összefoglalja ezt: hogy az ember elfogadja azt, hogy a közös cél érdekében, ahhoz, hogy a zenekar jól működjön, és ez jól jöjjön le a színpadról. Ha ez az akarás, ez a közös gondolkodás nincs meg, akkor nem megy. Nálunk ez megvan.

CSH: Játszottatok valaha felnőtt közönségnek?

HGY: Tulajdonképpen nem. Soha. Az első együttesünk,,a miben RizsÁval játszottunk, az Zamatőrök Zenekar volt. Ezzel a formációval rock számokat játszottunk, de effektíve egy-egy buliban léptünk föl, nem játszottunk felnőtt közönségnek ezzel a zenekarral.

CSH: Azonban a gyerekeket felnőttek kísérik a koncertekre, nekik is szerethetőnek kell lennie a repertoárnak…

HGY: Igen. A dalaink nagyon élvezhetőek a felnőtteknek is. A határán mozgunk annak, hogy gyerekeknek és felnőtteknek is szóló számokat játsszunk. Megvolt a vágy bennünk, hogy a felnőtteknek is játsszunk. Most már van bennünk egy törekvés is, mert a felnőtt az, aki elhozza a gyereket a koncertre, így sokat számít a véleménye. Ha a felnőtt szívesen jön, akkor a gyereket is szívesen hozza. Ez nem tudatos nálunk, de a felnőttekhez is meg kell találni az utat.

CSH: Interaktív koncerteket adtok. Változtatjátok műsor közben a repertoárt?

HGY: Nem változtatunk sokat. A műsornak fix dramaturgiája van. Eleje, közepe, vége. Felvezetésekkel. Ezeken nem lehet változtatni. Maximum akkor történhet ilyen, amikor csúszunk az időben és szólnak a szervezők, hogy rövidebb idő áll a rendelkezésünkre. Bekiabálásra azonban nem tudunk változtatni. A műsor olyan, mint egy színházi előadás. RizsÁnak nagyon sok ötlete van, ő találja ki a menetét, ő tölti ki a dalok közti időket.

CSH: A jókedvet, szeretetet, ami a színpadról érkezik, megérzik a gyerekek. Ki lehet állni rosszkedvűen a színpadra?

HGY: Attól lesz előadó valaki – ha bármi negatív dolog történik az életében, a magánéletében, vagy a színfalak mögött – ha fölmegy a színpadra és egy csettintésre azt mondja: most nekem adnom kell. Az teljesen lényegtelen, hogy aznap fáradtan kelt fel, betegen, rosszkedvűen olyan nincs, hogy a színpadról azt sugározzuk, hogy ezt most nem szívesen csináljuk. A gyerekközönség egyébként is nagyon érzékeny, azonnal észreveszik, ha valami nem stimmel, ha valami nem kerek, és akkor otthagyják öt perc múlva a koncertet. Velünk ez még nem történt meg.

Szeretünk együtt muzsikálni, ami ad egy pluszt nekünk is és a közönségnek is. Ha megvan ez a közös energia a színpadon, azt fölhasználjuk, és ezt a gyerekek érzik, és nagyon élvezik. Ezután pedig a közönségtől visszakapjuk a pozitív érzést, ami tovább tölt bennünket. Ez egy körforgás.

A legfontosabb az őszinteség.

CSH: Mi a névválasztásotok története?

HGY: RizsÁban volt erős vágy: amikor megszűnt a Zamatőrök Zenekar, akkor RizsA állt elénk ezzel az ötlettel: mi lenne ha MintaPinty zenekar lennénk. Előtte volt egy ötlet, hogy legyünk Nudli, de az nagyon fiús volt, hamar elvetettük.

RizsA kitalálta az öt fős felállást. A MintaPinty névben a játékosság is benne van. Öt betű mind a kettő, öt ember áll a színpadon. Véletlenszerűség. Úgy játszunk „MintaPinty, könnyen megjegyezhető a nevük MintaPinty.” Szójáték van benne. Ahogy a dalaink többségében is.

CSH: Kis gyermeked van. A zenekari tagoknak is vannak gyerekei, családjuk?

HGY: Azt mondom, kinek nincs. Nincs gyereke RizsÁnak, Andinak és Verának. Gabinak van két 20 év feletti gyereke, nekem van egy 15 éves, és egy 2,5 éves lányom. A kislányom, ha viszem a bölcsődébe, akkor mindig megkérdezi: „apa dolgozni mész vagy muzsikálni?” Ha muzsikálni, ő jönne velem. Eljön rendszeresen a koncertekre, amikor a városban játszunk, vagy közelebb, május végén is ott volt az egyiken. A buszos nótánál feljött a színpadra, majd utána odajött beszélgetni velem. Neki ez teljesen természetes közeg. Nagyon édes. Többször megkér otthon is, hogy gitározzak neki. „ Apa vedd elő a gitárt” – kéri, aztán ha megunja, játszani akar.

Elkísérnek a társaink a koncertre. Az én párom is nagyon sokat támogat és mellettem áll. Munkahely mellett ezt csinálni, ehhez nagy türelem, kitartás és szeretet kell. Fontos és nagyon hálás vagyok neki azért, mert azt mondja: mellettem áll és támogat. Mert ez az álmom, ez az, amit szeretek.

CSH: Ahogy mondtad, támogatásra van szükségetek a családtól, hogy a muzsikálás igazán öröm legyen. Néha nehéz?

HGY: Nehéz, de elfogadják. Főleg hétvégén vannak a koncertjeink, van olyan, hogy két nap alatt 7 fellépésünk is volt. Fárasztó nekem is, a családnak is, ráadásul nagyon apás a kislányom, így anyának is nehéz dolga volt. Megpróbáljuk azért megtalálni a középutat.

CSH: Van különbség a fővárosi és a vidéki közönség között?

HGY: Van. Nem ráerősítve a Budapest-vidék megkülönböztetésre, olyan szempontból mindenképpen van, hogy azokon a helyeken, ahol kevesebb látványosság, a híresség, a tv-ből ismert arc, ha oda elmegyünk, akkor ott fergeteges hangulat fogad. „Beatles feeling”-nek hívom. Sikoltoznak, nem lehet hallani a saját hangunkat sem, mert a gyerekek annyira élvezik. A fővárosban nehéz a gyerekeket bevonni, de ha elkapjuk őket az elején, akkor működik. Ez egyszerűen azért van, mert ők több hatásnak vannak kitéve a nagyvárosban.

Kicsit könnyebb a dolgunk az olyan helyeken ahol ilyen szempontból ártatlanabbak a gyerekek.

CSH: Idén klipet is forgattok?

HGY: Igen, nemsokára az új lemezünk is megjelenik. A klip a Vakáció című dalból készül.

CSH: Nyáron több a koncert. Hol léptek fel?

HGY: Igen. Június 25-én a Múzeumok Éjszakáján a Magyar Nemzeti Galériában, június 26-án a Hajógyári Szigeten a Minimax Fesztivál Gyerekszigeten, július 9-én a Bajai Halfőző Fesztiválon, július 10-én, a Minimax Hajón.

További koncertek: MintaPinty Zenekar