Mire jó a lágerben Pitagorasz tétele? – Zsúnyi Illés története 3. rész

A lágerek vezetői hamar rájöttek, hogy minél több területen önellátásra kell berendezkedniük, hiszen külső segítségre nem számíthattak. Ennek következményeként különböző brigádok alakultak. Annál jobb dolga lehetett valakinek minél speciálisabb feladatot tudott elvégezni. Más túlélőknél is olvashattunk már erről: ha valaki értett valamihez, amire szükség volt, és kevesen értettek hozzá, akkor sokkal több esélye volt a túlélésre, mint azok, akiknek nem sikerült ilyet felmutatni.

Olyan is előfordult, hogy valaki nem értett az adott feladat elvégzéséhez, de a vak szerencse, vagy sokszor a baráti, rokoni, nemzetiségi összetartás olyan segítőt adott mellé, hogy megtanulhatott valamit, amivel később túl tudott élni. Így járt Illés is az ács szakmával: ez a lágerben megtanult szakma egész életében elkísérte.

Tehetségkutatás

Történt, hogy egy nap mikor Illés épp a betegek között lábadozott, egy Grisa nevű brigádvezető néhányukat építkezésre vezényelte ki. A férfi jól megtermett, erőszakos, orosz ember volt, Illés félt is tőle. A feladat az lett volna, hogy a falba beverendő ékeknek helyet csináljon. Illés ebben az időben nagyon le volt gyengülve, így a vállmagasságban való kalapálást nem sokáig bírta. Csakhamar kimerülten rogyott a fal tövébe, és ott rögtön el is aludt. Mikor Grisa visszaérkezett, és látta, hogy Illés alszik, rettentő ordítozást rendezett, és hősünket nagyon megverte: napokkal később is kék-zöld volt az arca. Másnap már nem kellett mennie.

Eltelt pár hónap, amikor Grisa újra jelentkezett, és megint Illést vitte építkezni. Illés félt is, meg haragudott is, de tenni semmit nem lehetett. Először a tetőfedő anyagot gyártó csoportba osztották be. Ebben az volt a jó, hogyha készen voltak egy bizonyos mennyiséggel, akkor lehetet pihenni. Grisa napokig figyelte Illés munkáját, aztán egyszer csak „átdelegálta” a saját brigádjához. Egyenest a szerszámos ládához mentek, onnan öreg baltafejet vett elő, a kínai Nan-Gu-An-t utasította, hogy készítsen egy nyelet, Illést pedig maga után intette. A fenőkőhöz mentek, és együtt megélezték a baltát. A baltát benyelezték, és Grisa annak rendje és módja szerint megtanította Illésnek, hogy hogyan kell farönkből csapózsinórral és baltával, tető anyagot készíteni.

Milyen költségeid vannak egy lágerben?

Az első darabok elég rosszul sikerültek, de Grisa biztatta, csak csinálja, ez menni fog. Illésben nem volt túl nagy akarat, félt Grisától, és nem értett a faanyagok megmunkálásához. Ám több nap eltelte után a többiek is biztatni kezdték: ha túl akar élni, akkor tanulja ki a mesterséget, mert specialista lesz, a brigád a lágeren kívül is dolgozik, és ott már egész jól lehet keresni. Ha jól keres, jobban is ehet, jobban is öltözhet. Az áttörést végül az hozta meg, mikor Illés egyszer a szarufát a Pitagoras-tétel alapján a földön méretre vágta és az a tetőn pontosan egyezett a szükséges hosszúsággal. Ettől a naptól megbecsülték, elfogadták. Ez pedig sokat jelentett, mert egy összetartó csapat tagja lett: vigyáztak egymásra, segítettek egymásnak ahol csak tudtak.

Illés tehát iparossá változott, új besorolással, más lehetőségekkel. Itt már előfordul, hogy a munkájukért pénzt is kaptak, de a lágerparancsnokság itt is megpróbálta levenni a maga hasznát. A befolyó összegből különböző címeken költségeket vontak le. Ilyen költségnek számított például: a lakhatás (!), az őrség (!!!), az élelem, a szerszám- és a ruhahasználat (!!!). Ha lett volna kedvük, talán még nevettek is volna rajta, hiszen ők szívesen laktak volna otthon, szovjet őrség nélkül, hordták volna a saját ruháikat. De szólni senkinek sem jutott eszébe. Még így is maradt egy kicsi pénz, és vásárolni amúgy sem nagyon volt mit.

A szocialista adminisztráció csodái

A brigádban nagyon sok nemzetiség képviseltette magát. Kínai, litván, besszaráb, orosz, ukrán, lengyel, magyar is volt közöttük. Mivel a tábor vezetősége is rájuk szorult – főleg azok, akik a családjukkal laktak a tábor területén –, sok apró munkát is meg kellett csinálniuk. Többek között kisebb nagyobb bútorokat is készítetek. Az elvégzett munkát egy furnérlapra leírva le kellett adni az irodába. Grisának is elemi érdeke volt, hogy a furnérlapra minél nagyobb szám kerüljön, de a felelősséget nem akarta elvállalni egy esetleges lebukásért. Ezért Illésből írnokot csinált, így lehetett arra hivatkozni, hogy nem értik jól egymás nyelvét és csak elírás történt.

Egy alkalommal azért mégiscsak lebuktak. Szenes kocsik érkeztek, a brigádot pedig kirendelték, hogy rakodja ki a vagont. Grisa 60 tonna helyett 600 tonna kirakodását íratta fel, és egy nem létező őrnagy nevének odaírásával igazolták. Az emelt kenyérfejadag meg is érkezett annak rendje és módja szerint. A kenyér elfogyott, a munka a végére ért. Egy nap magas rangú vasutas tisztek érkeztek, hogy kiderítsék mi történt a rengeteg szénnel. Hiába magyarázkodtak Illésék, senki nem hitte egy szavukat sem, és mivel Illés adta le a z elszámolást, azonnal a fogdába vitték és bezárták. Ám mikor a vasúti tisztek elmentek Grisa megjelent a fogdánál, kiengedte Illést, és együtt mentek el a konyhára ennivalóért. A brigád megtanulta: Grisa –ha csak módja van rá – a saját embereiért mindent megtesz.

Amikor a kommunista kutyából majdnem szalonna lesz

A brigádtagok igyekeztek egymásra is figyelni. egy alkalommal Nan-Gu-An szólt Illésnek, este egy kis ünnepséget tartanak, nézzen be a barakkba. Mikor Illés megérkezett kellemes fokhagymaszag, sülő hús illata csapta meg az orrát. Többen is összejöttek, és nagyon jót ettek a fokhagymás sült húsból. Később, ahogy beszélgettek, a többiek rákérdeztek a kínai kollégánál, hogy honnan szerzett ilyen kitűnő minőségű húst. Nan-Gu-An mosolyogva mesélte el, hogy a táborparancsnok kiselejtezte az egyik kiöregedett őrzőkutyát, és cserébe azért, hogy az állat bőrét kikészíti, megkapta a húst. Ő pedig úgy gondolta, itt az ideje, hogy elkészítsen nekik egy igazi kínai ételt.

Forrás: Zsúnyi Illés: Nehéz idők
Nyitókép: mult-kor.hu