Nem is olyan nehéz bölcsisnek lenni?
A bölcsödével kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények. Míg nagymamáink a mai napig ellenzik, szakértők szerint két éves kor körül már kifejezetten hasznos lehet a gyerektársaság. De kinek nehezebb az elszakadás? Egy anyuka vallomása a beszoktatásról.
Nem csak a kisgyerek, az anyuka is nehezen éli meg a beszoktatást, hiszen egészen a bölcsibe kerülés napjáig mindent együtt csinálunk kisbabánkkal – így volt ezzel Andi is, aki egy éves kora után nem sokkal adta bölcsödébe kislányát.
A gazdasági válság miatt megemelkedtek a törlesztőrészleteink, a bevételek pedig nem fedezték a kiadásainkat. Vissza kellett mennem dolgozni, hogy egyenesbe kerüljünk. Sajnos nálunk a nagyszülők nem tudnak segíteni, így nem volt más választásunk. Szerencsére a munkahelyemen rugalmasak voltak, így most hat órában dolgozom, és a délutánjaimat a kislányommal tudom tölteni – mesél a döntés hátteréről a kismama, hozzátéve, hogy eredetileg két évet szeretett volna otthon maradni. Minden gyerekes ismerősöm tapasztalata az, hogy olyankor már a kicsik is jobban igénylik a gyerektársaságot, ráadásul két év után a gyes már annyira kevés, hogy semmiképpen nem tudtam volna maradni – mondja.
Andiéknak szerencséjük volt, mert a beszoktatás gördülékenyen ment, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A két hetes időszak alatt az anyuka is „bejár” a gyerekkel, első nap csak egy órára mennek be, majd egyre több időt töltenek az intézményben. Amikor a kicsi már jól elvan a többiekkel, az anya háttérbe vonul, és csak akkor jön be, amikor szükség van rá. Boribaba eleinte élvezte az új társaságot, jó mókának tartotta hogy másokkal is játszhat, de elkámpicsorodott, mikor anyukája elment. Azonban hamar megszokta a gondozónőket és egy hónap alatt elmúlt a sírós-elválós időszak. Ez a beszoktatási periódus mindenkinek hasznos – mesél tapasztalatairól az anyuka, aki megnyugtatónak tartja, hogy így megismerheti a gondozónőket, a napi menetrendet és később minden szempontból biztonságban tudhatja gyermekét. Mint mondja, ez alatt az idő alatt maga is kényelmesen felkészülhetett a munkába állásra.
Borinak egyébként jót tett a bölcsődei légkör: amúgy is nyitott gyerek volt, de most még barátkozósabb, ügyesebben fedezi fel a játékokat, önállóbbá vált, a napirend kialakulása is jó hatással volt rá – osztja meg tapasztalatait a kismama, hozzátéve, hogy eleinte tartott az egésztől. Korainak érezte a bölcsit, mert kislánya kicsit el volt maradva mozgásában, és még csak kúszott, mikor kortársai már totyogósak voltak. Szerencsére a gondozónők nagyon segítőkészek voltak, Bori pedig hamar felzárkózott a többiekhez: most múlt másfél éves, és mászkál, egyedül dobja ki a szalvétát, kezet mos és mindenkivel együtt betartja a délutáni alvást.
Andi arról is mesélt nekünk, hogy – sok anyukához hasonlóan – ő is nehezen élte meg az elszakadást kislányától. Sokszor én is elpityeredtem, amikor elváltunk, és még a mai napig van, hogy összeszorul a szívem, amikor ott kell hagyni – mondja. Az is nehéz pillanat volt, amikor Bori először feledkezett el a búcsúpusziról, annyira rohant, hogy találkozhasson a többiekkel – meséli Andi, hozzátéve hogy szerinte mindkettőjüknek jót tett az új felállás. Már a beszoktatási időszakban megnyugodott, mert tudta, hogy kislánya biztonságban lesz, s így szívesen ment vissza dolgozni. Nem volt könnyű döntés, de egyáltalán nem bántam meg – mondja.
