Nem sejtcsomó: ember!

„Sejtcsomó”.  „Szövetdarab”. „Csak egy magzat. Így hivatkoznak az abortuszpártiak a rendkívül korán világra jött babákra. Ám a valóság egészen mást mutat. Ezt bizonyítja Walter Joshua Fretz is, aki mindössze 19 hetesen született. A kisfiú csak pár másodpercig élt, ám ennek a rövid pillanatnak hosszú távú hatása volt.

“A június 14-i péntek nem úgy végződött, ahogy vártam. Előző kedden halvány foltok jelentek meg rajtam, de csak néhány, ami normális dolog a terhességnél. Pénteken a korábban barna foltok rózsaszínné változtak, ezért úgy döntöttem, felhívom a szülésznőmet”, meséli Lexi, három kislány édesanyja, aki férjével, Joshuával izgatottan várta a legújabb kisbaba érkezését. A szülésznő javaslatára Lexiék azonnal bementek a sürgősségire.

Mivel Lexi még nem volt húsz hetes, csupán 19 hét 6 napos terhes, a kórház szabályai szerint nem mehetett tovább a szülészetre: az asszonynak a sürgősségin kellett várakoznia. A baba szívhangja rendben volt, így Lexi meg is könnyebbült, ám az ultrahangos vizsgálatra várva egyszer csak érezte: megindult a szülés.

„A fájdalom olyan intenzív volt, hogy felülni sem tudtam az ágyban. Hívtam a nővért, de ő nem jött, tíz perc múlva újra hívtam, míg végül megjelent. Ekkor már hangosan üvöltöttem a fájdalomtól és az érzésektől, amik keresztülfutottak rajtam. Nem voltam lelkileg felkészülve a vajúdásra és minden idegszálammal harcoltam ellene, nem akartam, hogy megtörténjen. Amikor a nővér végül megjelent, először nem hitte el, hogy megindult a szülés.”

 Alig öt órával a kórházba érkezése után Lexi világra hozta fiát, Walter Joshua Fretz-t. „Ekkor már zokogta, de ő tökéletes volt. Teljesen kifejlett ember, mindene megvolt, láthattam a szívét verni az apró mellkasában. Joshuával ketten tartottuk és sírtunk, ahogy ránéztünk a mi tökéletes, aprócska fiunkra. Nem tudok elég sok jót mondani az orvosunkról és a nővérekről, akik velem voltak. Egyetlen egyszer sem említették a magzat szót. Együtt imádkoztak és sírtak velem és mindenben a gondomat viselték. Felvették a kapcsolatot a helyi temetkezési vállalattal és minden papírmunkát és telefonhívást készek voltak elrendezni, hogy hazavihessük Waltert, ha szeretnénk. A karomban tartottam őt, átöleltem, amíg vert a szíve, a saját szívemhez tartottam, megszámoltam a lábujjait és megcsókoltam a pici fejét. Mindig őrizni fogom ezeknek a perceknek az emlékét.”

Joshua következő döntése természetesnek és jelentéktelennek tűnt, de végül egy életeket megváltoztató és megmentő lépéssé vált. Elment Lexi fényképezőgépéért és le akarta fotózni a fiát. Bár először Lexi tiltakozott, később a Walterről készült fotók elterjedtek az interneten.  Eljutottak gyászoló anyákhoz és átsegítették őket a saját gyermekük elvesztése okozta traumán. Sokan arra használták a fényképeket, hogy segítsenek a nőknek az életet választani gyermekük számára. Lexi rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ezek közül néhányat meg is osztott.

 „Épp most találtam rá Walter fotóira… Terhes vagyok, és én is jártam ezen a szörnyű helyen, a héten. Múlt héten elmentem az első ultrahangra és ő is fiú. De nemrég elkezdtem egy vetélésért imádkozni különben a megszakítás mellett döntök, mivel az apja minden felelősséget elhárított. Megkértem Istent, küldjön nekem egy jelet ma, hogy minden rendben lesz, vagy holnap elmegyek abortuszt csináltatni. Néhány órával később láttam ezt a linket a Facebookon. Sírtam, amikor megnyitottam. A fotók megértették velem, hogy nem tehetem ezt a fiammal.”

„Régebben azt hittem, vannak okok, amik indokolttá teszik az abortuszt. (…) De most, látván Waltert, ahogy ott fekszik a melleden, szégyenkezem a korábbi véleményem miatt és megszakad a szívem azokra a nőkre gondolva, akik megszakítják a terhességüket anélkül, hogy értenék a bennük születő élet értékét.”

„Mindig azt gondoltam, a nő választása, hogy véget vet-e a terhességének! Megint csak a megértés hiánya miatt gondoltam, vagy inkább meggyőztek, hogy higgyem, hogy ebben a stádiumban a nők csupán egy adag sejtet abortálnak. Mekkora tévedés!!! Örülök, hogy megosztottad a történetedet és a gyönyörű fotókat egy ilyen szomorú pillanatában az életednek, így felvilágosítottál engem is!”

„Nyolchetes terhes vagyok és ebből három hétig szenvedtem attól, hogy nem tudtam, mit tegyek, megtartsam őt vagy elvetessem (nem igazán vagyok jó szituációban a gyermekvállaláshoz éppen) de te perspektívát adtál az életemnek, tudom szeretni ezt a kisbabát és elboldogulni valahogy, szóval ennyi elég is nekem, megtartom a gyermeket, akit várok és örökké meg fogom őt becsülni.”

Még mindig megdöbbent, hányszor osztották meg a képeket és mennyien kommentálták őket. Walter párperces élete több embert érintett meg, mint valaha is képzeltem. Az egész országból kaptam üzeneteket olyan emberektől, akik hasonló veszteséget éltek át, vagy csak megérintette őket a történet. Néhányan arról is meséltek nekem, hogy a fotókat arra tudták használni, hogy segítsenek azoknak a szegény nőknek, akik az abortuszt fontolgatták. Csak azért mert nem láthatjuk a bennünk lévő gyermeket, az nem jelenti azt, hogy csupán egy sejtcsomóról van szó. Walter tökéletesen kifejlett volt és nagyon aktív a méhben. Minden fájdalmunk közepette boldog vagyok, hogy valami jó is származott ebből az egészből. Imádkozom, hogy az Úr továbbra is segítsen abban, hogy Walter fotói minél több emberre hatással legyenek.

Live Action News